Egyszerűsíti a járatmódosítást a Wizz Air - jelentették be, de amikor a részleteket olvastuk, tanácstalanság ült ki az orcánkra. Mi van? Miért egyszerűbb egy fix díjnál az, ha az eredeti jegyár százalékában számolnak? Olcsó jegynél csomag nélkül így most talán kevesebbet kell perkálni, de az átlagutasnak ez szokás szerint inkább áremelésnek tűnik. Az alapvető tanács az mint eddig: ha lehet, megfontoltan foglaljunk és ne módosítsunk, mert rámegy a gatyánk. 

Azt mondja a Wizz, hogy náluk más légitársaságokkal ellentétben eddig is lehetőség volt az utazás időpontjának és útvonalának módosítására onlilne, telefonon, vagy a reptéren. Már ezt se vágjuk, mi ugyanis nem tudunk senkiről, aki bojkottálná ezt az alapszolgáltatást. De az sem egészen világos, hogy miért nevezik egyszerűsítésnek azt, hogy az eddigi fix díj helyett az eredeti jegyár felét kell fizetni.

Már az új díjak vannak a táblázatukban, az általunk korábban lementettben az szerepel, hogy 30 euró fix díj volt eddig, vagyis a 60 eurónál olcsóbb jegyekkel utazók jobban járnak valamivel, a drága jegyesek pedig szívnak, ha változtatniuk kell. Ráadásul a csomagköltségeket is be kell számolni mostantól, azzal együtt pedig a Wizz átlagjegyára már magasabb mint 60 euró. Ha tehát időközben emelkedik a csomagdíj, módosításnál mostantól ezt is ránk verik. Az olcsó jegyesek pedig eddig sem módosítgattak annyira aktívan (vagy hagyták veszni a jegyet, vagy jobban megért újat venni), ez alapján egyértelműnek tűnik, hogy a változtató utasok nagyobb része rosszabbul jár, mint eddig.

Abban nincs változás, hogy az eredeti és az új járat árainak különbségét is meg kell fizetni. Az új, százalékos rendszerben már nem fordulhat elő, hogy olcsóbb egy új jegy, mint a módosítás, ez is indokolhatja a változást.  

Azt csak reméljük, hogy nem újabb csomagdíjemelés előkészítéséről van szó, s az is egyértelmű, hogy magasabb eredeti jegyárnál a százalékosítás és csomagbeszámolás vonzóbbá teszi azt a szolgáltatást, ami korlátlan módosítást tesz lehetővé 10 euróért. Illetve a korlátlan variálás mellett sok egyéb mást tartalmazó Flex árú jegyek is jobb daelnek tűnhet a kevéssé árérzékeny utasok számára mostantól, ez a csomagolt burzsujjegy kategória azonban ahogy írtuk is, többnyire csak a légitársaságnak jó.

Azok, akik a Magyarország és én pályázatra érkezett „lelkizések+ (vagy fogalmazzunk megengedőbben: kevésbé konkrét írások) miatt panaszkodtak, ma megkapják a magukét, méghozzá Péter jóvoltából, aki azt szedte össze, mi történik Ausztriában, és milyen ügyeket kell elintéznie annak, aki gyermeket vár – az első pillanattól egészen a gyermekorvos kiválasztásáig. Mit mondjak: alapos írás, csakúgy, mint az előzőek (az egyik arról szólt, hogyan legyünk vállalkozók Ausztriában, a másik pedig a családi ügyintézésekről).

(fotó: pixabay.com / Greyerbaby) 

[...] Bővebben!

Nem elég, hogy a napokban az akkor hétéves jelenlegi királynőről és családjáról jelentek meg képek, melyen náci üdvözlésre lendítik karjukat (noha alighanem poénból), most váratlanul olyan fotókat árvereznek el, melyen a Németországba látogató windsori herceg látható 1933-ban hasonló körülmények között.

(fotó: morganevans.com)

[...] Bővebben!

Újlipótváros érdekes hely, mert elég nagy itt a fizetőképes kereslet, de a modern vendéglátás csak foltokban jelent meg a környéken. Bár a városrészben van Budapest egyik, ha nem a legjobb étterme, a Laci!Konyha!, és vannak szuper reggelizők is, elég csak a Paninire, a Sarki fűszeresre, vagy az Édesmindegyre gondolni, van már egy kertkocsma, a Figaro és egy tök jó lébár, a TüTü, de a vendéglátás nagyrészt még mindig a hagyományos vonalon mozog: csupa olyan hely van itt, ami remekül beillene Ádám Karcsikám-sorozatába. Ezekben rendszerint rossz, vagy nem túl jó kaját kapsz, a környék anyagi lehetőségeinek megfelelően drágán, piros-fehér kockás abroszon tálalva.

Volt ugyan itt egy hely, ahol újra és újra megpróbáltak valami izgalmasat léterhozni, de mindig kudarc lett a vége: a Balzac és a Hollán Ernő utca sarkán. Eredetileg a Philippe a Belga nevű étterem működött az épületben Philippe-el a belgával, és időnként egész remek fogásokkal, nekem legalábbis itt volt az egyik legjobb budapesti homár-élményem, de az általános kép inkább az volt, hogy az ételek sokkal többe kerültek, mint amennyit értek: a fogások többsége átlagos volt, csúcskonyhás áron (néhány saroknyira a Lacitól). Be is zárt a hely, jött utána a Balzac, ami meg egyenesen pocsék ételeket kotyvasztott, voltam párszor náluk, hogy írjak nektek a helyről, de kóstolás után mindig kiderült, hogy ebből sosem lesz cikk.

És most váratlanul megnyílt a Phillipe és a Balzac helyén a:

Tényleg váratlanul, nekem legalábbis fel sem tűnt, hogy dolgoznak odabent, aztán vasárnap láttam, hogy rajzolják a táblákra a menüt, és hétfőn ki is nyitottak, aznap még némi késéssel, de kedden már a tervek szerint 11:30-tól lehetett menni ázsiai kajákat falni.

És a városrész felszívóképességét mutatja, hogy alig 24 órával a nyitás után mindenféle reklámkampány nélkül már telt ház volt az ötletesen, ügyesen berendezett étteremben, az alsó szinten alig lehetett szabad asztalt találni és a nyitott konyhában elképesztő nyomás alatt dolgoztak a szakácsok.

És akkor most még ez a cikk is. Előre is elnézést kérünk. 

A koncepció remek, alapvetően ázsiai levesételeket kínálnak, pho-t meg hasonlót, plusz van néhány szárazabb fogás. A konyha extrém módon nyitott, még egy üveglap sem választ el a szakácsoktól, akik közt vannak ázsiaiak és magyarok is (például a konyhafőnök, aki, ha jól értettem, a tulajdonos is egyben, és akinek a családja is részt vesz a bizniszben, a tök szimpatikus pincérlány például anyunak hívta, a mozaikdarabkákat összerakva gyanítom, hogy a lánya lehet).

És amit látsz, az nagyon tetszik: friss fűszernövényeket, alapanyagokat húznak ki, szednek elő, szelnek fel, pont olyan munka folyik a pult túloldalán, mintha az egész étterem be lenne kamerázva és tévéműsor készülne, ahol fontos, hogy minden nagyon jól és gusztán nézzen ki, itt azonban mindez nem külsőség, hanem a jó kaja érdekében tett erőfeszítés.

És a végeredmény is ennek megfelelő: kacsás és rákos levest is kértünk, kisadagot, ami 1300 forintba került, de a képen láthatjátok, hogy a “kicsi” nem fedi valami jól a valóságot (lelóg róla):

Remek levesek voltak ezek tagadhatatlanul ázsiai beütéssel, a rákos leves volt a karakteresebb izgalmas citrusízekkel, a rákgolyók aromája, állaga hibátlan volt, az alapanyagok készültségi foka kiváló.

Kértünk tésztabatyukat is, ezekbe sem lehetett belekötni, a tálalás módja, a tészta rugalmassága, a töltelék és a mártogatós íze is pont az, amit elvársz egy ilyen ázsiai étteremben Budapesten, vagy bárhol máshol a fejlett világban (Ázsiában azért három gondolattal piszkosabbak, mocskosabbak, kevésbé domesztikáltak ezek a levesek), ráadásul kijössz annyiból, mintha egy gyorséttermi menüt tolnál néhány sarokkal arrébb. 

Nagyon ajánlott.

Oriental Soup
Budapest, Balzac utca 35
H-Cs: 11:30-22:00
P: 11:30-24:00
Sz: 12:00-24:00
V: 12:00-22:00
0617905364

Múltunkkal kapcsolatos cikkekben rengeteget olvashattatok már arról, mekkora buli volt az 1896-os millenniumi ünnepség. Az országban számtalan épület készült el, egymást érték a rendezvények, programok és felvonulások. A Városligetben pedig 240 pavilon mutatta be Magyarországot a látogatóknak. A Millennium-emlékmű és a Vajdahunyad vára ma is fővárosunk dísze. Azonban a Városligetben felállított többi pavilonnak és csarnoknak

ma már nyoma sincs, pedig a kor legdíszesebb és legigényesebben kivitelezett épületei voltak.

Íme a 20 legszebb pavilon, amit lebontottak a millenniumi ünnepségek után:

A képeket elnézve az ember szíve összeszorul. Milyen hangulatos lenne, ha még mindig ezek között a gyönyörű épületek között korzózhatnánk délutánonként.

 Képek: QuickiWiki 

Többfordulós megmérettetés után állt össze a Miss Balaton by Cosmopolitan döntős csapata. A 16 lánynak három castingon kellett helytállni, ahol különféle feladatokat kellett teljesíteni. A szépségversenyre májusban jelentkezhettek a lányok, és az utolsó castingon például egy-egy személyes interjú keretében általános műveltségi és napjaink közéleti eseményeit érintő kérdésekről beszélgettek a versenyzők a zsűrivel.

A lányok a top 100-ból kerültek a legjobb 50, majd 32 közé, és most már megvan a döntősök névsora is. Közülük kerül majd ki a Balaton királynője augusztus 15-én Balatonfüreden. Addig még egy kétnapos fotózás és egyhetes felkészítő tábor vár a mezőnyre, ahol többek között Epres Panni, Iszak Eszti, a VIVA műsorvezetője, Horváth Éva és Seres Attila készíti majd fel a szépségeket a látványos fináléra. Reméljük, akkor már nemcsak műtermi, hanem balatoni képek is készülnek róluk. 

A verseny győztesének főnyereménye egy Toyota Aygo, valamint egy éven keresztül havi 100.000 forint lesz. Az első udvarhölgy 500.000 forint értékű utazási utalvánnyal, a második udvarhölgy 300.000 forint értékű belföldi üdüléssel gazdagodik. 

De nyilván nem ezekért az infókért kattintottatok ide, szóval jöjjön a lényeg: a fotók!

A címben szereplő német kifejezés egy helyi ételspecialitásra utal, amely a mi finomfőzelékünkkel lehet rokonságban: a különféle zöldségeket – leginkább borsót, répát és spárgát – vajban párolják, és ahhoz felvágottat vagy rákot adnak. Ezt két évszázaddal ezelőtt találták ki, hogy a napóleoni háborúk utáni kaotikus időkben „az adószedők és a koldusok ezt látva inkább más városokba menjenek”. Furcsamód manapság is sokan elkerülik a várost, pedig akár a tömegközlekedést, akár az építészetet és a kulturális adottságokat nézzük, nagyon is van itt mit nézni… lássuk is, hogy mik ezek.

[...] Bővebben!

A világ legnagyobb medencéje 8 hektár. Chilében van. A bécsi 4 ezer négyzetméteres, lényegesen szerényebb, bár azoknál jóval nagyobb, melyekben fürdeni is lehet. Ebben nem. Nem azért mert nem elég nagy, hanem mert egy ház homlokzatán díszeleg.

Nem is akármilyen ház falán. Egy jelképpé vált épületén, mely idén lett 60 éves. A kerek évfordulóra Bécs első magas háza nem tortát, hanem új ruhát kapott. Egy horvát művésznő, Tanja Deman „Sommerfreuden”, (Nyári örömök, boldogság) című alkotása lett a meglepetése. A hatalmas installáció hűsítő csobbanásra csábít, derűs képe távolra ellátszik.

Ringturm, így hívják a bécsiek, mivel a Ringen van és toronyépület, nem igényelt teremtő fantáziát az elnevezése. Erich Boltenstein alkotása mérföldkő az osztrák építészetben, pedig nem lett egy európai Manhattan építésének kezdete. Akkoriban csak egy magasabb építmény akadt egész Bécsben, a Stephansdom volt az, mely magasságban megverte.

Sokáig senki nem szállt be az elsőségért folyó versenybe. Azóta persze lettek újak, melyek karcolják az eget, és az egykori „leg” kis öcsivé lett, mégis tud olyat, amit a többiek nem. Jelképpé lett. A függetlenség, a szabadság, az újjáépítés, a modern állam szimbóluma. Átadása egy hónap eltéréssel épp egybeesett azzal a jelentős eseménnyel, amikor Ausztria aláírta az ország szuverenitását garantáló államszerződést.

De nem csak erről nevezetes. Arról is, hogy egyedüliként Bécsben időjárást jelez az épület. Jobban mondva a tetején elhelyezett állomás. Egy szerkezet, mely 20 méter magasan lövell az égbe, az időjárást fürkészve. Az előrejelzőn 117 lámpácska villog, zölden, pirosan és fehéren. 

A súgó a Meteorológiai és Geodinamikai Intézet, mely közvetlen összeköttetésben áll a rendszerrel. Az elv gyermekded, ahogy fut a zöld és a piros, úgy fordul az időjárás jobbra, rosszabbra, melegebbre, hidegebbre, ha a piros villog, nyakunkon a vihar. A fehér fény havat és jeget jelez, ilyen egyszerű a képlet.

És ha mindez még nem lenne elég, mely nevessé tesz, 2006-tól kezdődően, az épület szabadtéri kiállításnak ad jókora teret. Majd minden évben ismert, kortárs művészek kapnak lehetőséget, hogy kicsinosítsák, saját alkotásukkal feldíszítsék a Ringturmot, hogy pár hónapra új dizájnt kapjon az amúgy pucéran szürke épület. Világhírű művészek adják át egymásnak a stafétabotot, alkotott itt Christian Ludwig, Hubert Schmalix, Arnulf Rainer is.

Ebbe az elit körbe első külföldiként, Fehér László került be, 2012-ben. Alkotása, a Társaság, hónapokig örvendeztette az erre járó embereket.  

A 20 emeletes, 12 ezer négyzetméteres egykori legmagasabb ház ma a projekt finanszírozójának, a VIG biztosítótársaságnak (Vienna Insurance Group) a székhelye.

Fotó: saját és APA

Ha tetszett a poszt, csatlakozz a Bécsi fekete Facebook közösségéhez: itt   

A Skyscanner legutóbbi hírlevelében bukkantam rá az alábbi hiánypótló műre - valaki szép türelmesen összerakta, hogy melyik országban milyen konnektor (és mekkora feszültség) várja az utazókat. Kellemes böngészést!

International Travel Plug Adapter Guide

Chilében a mai napig folynak ügynek az Augusto Pinochet katonai diktatúrája alatt elkövetett szörnyűségek, gyilkosságok, támadások okán, gondoljunk csak a híres költő, Pablo Neruda vagy az egykori elnök, Eduardo Frei halála miatti új nyomozásra (és ezek csak a legmagasabb szintű ügyek) és újabb fejlemények, események történnek rég elfeledett esetek kapcsán is, mint amikor 2013-ban újra megnyitották a "caso Quemados" (a Felgyújtottak-ügye) néven elhíresült esetben a nyomozást, majd egy szemtanú nemrégiben megismert új vallomása megváltoztatta az eddigi ismereteket. A Felgyújtottak-ügye nem éppen egy könnyed történet, ahogy már talán a nevéből is látszik, hiszen ami 1986. július 2-án történt, az a chilei történelem egyik sötét foltjaként marad emlékezetes.

Annak a júliusnak az első napjaira a chilei ellenzék országos demonstrációkat szervezett és 2-án pont ennek kapcsán kezdett barikádokat építeni egy csoport aktivista Los Nogalesben, Santiago egyik középső kerületében, amikor rajtuk ütött egy majdnem 30 fős katonai járőr, Pedro Fernández Dittus hadnagy vezetésével, de a fiatal ellenzékiek nagy része sikerrel el tudott menekülni, leszámítva két civilt, az egy nemzetközi ügynökségnek dolgozó Carmen Gloria Quintana újságírót és fotósát Rodrigo Rojas De Negrit. Őket a katonák lelocsolták gázolajjal, majd a helyszínen felgyújtották és csak akkor oltották el őket, amikor már mindketten eszméletüket vesztették - ekkor egy külvárosi sikátorhoz vitték őket autóval, ahol kidobták a halottnak hitt fiatalokat. Quintana szerencséjére rövidesen néhány munkás rájuk talált és így elég gyorsan kórházba kerültek, ez mentette meg a 60%-os égési sérüléseket szenvedett és azokat azóta is szomorú mementóként magán hordozó újságírónőt, de sajnálatos módon De Negri négy nap múlva életét veszítette.

És ha ez még nem lett volna igazán felháborító (voltak is tüntetések és tiltakozások nemzeti és nemzetközi szinten is), a bíróság mindenkit felmentett az ügyben arra való hivatkozással, hogy nem felgyújtás történt, hanem a barikádokat építő és ezáltal a forgalmat akadályozó fiatalok saját maguk okozták a súlyos tüzet az odakészített Molotov-koktélokkal. A fokozódó nemzetközi nyomás és a hazai változások okán aztán 1991-ben újra elővették az esetet és Dittus hadnagyot bűnösnek találták segítségnyújtás elmulasztásában, de kizárólag De Negri esetén, Quintanáról ez az ítélet nem is szólt - végül 1993 hozta meg ezt a megkönnyebbülést is, akor Dittust 600 napnyi börtönre ítélték a támadásban betöltött szerepe miatt (korábban már kapott 300 napot), 2000-ben pedig a chilei államnak több mint fél millió dollárt kellett fizetni Quintanának kompenzáció gyanánt.

És hogy miért került újra elő ez az ügy? Néhány héttel ezelőtt az akkori őrjárat egyik tagja, Fernando Guzmán új tanúvallomást tett, amelyben a fentebb taglaltakat megerősítette és rámutatott, hogy korábban súlyos nyomásnak volt kitéve, hogy hamisan tanúskodjon. Az új vallomás után Mario Carroza bíró elrendelte hét egykori katonatiszt, Luis Zúñiga, Francisco Vásquez, Sergio Hernández, Julio Castañer, Iván Figueroa, Nélson Medina és Jorge Astengo letartóztatását, négy meg nem nevezett egykori katona pedig már korábban őrizet alá került. És nehogy azt higgyük, hogy a chilei társadalomban ez az új eseménysorozat nem váltott ki érzéseket, tele voltak a híradók és az újságok azzal a képsorral, amelyen az látható, ahogy a Punta Arenas-i repülőtéren durva támadások érik a Santiagóba kísért Castañert, akit egyébként az egyik fő gyanúsítottként tartanak számon. Rövid reptéri útja során durván dobálják, szidják, köpködik, többször meg is ütik az egykori katonát, aki a fentebb említett Guzmán vallomása szerint az egész gyilkosság és akció fő kiötlője volt.

Meglátjuk, hogy mi lesz az ügy eredménye, évtizedes büntetésekre nem számítok, de remélhetőleg sikerül megnyugtató és elfogadható véget adni ennek a szörnyű tettnek és akkor talán Rodrigo Rojas is békében nyugodhat végre. És az ügy legnagyobb érdekességét a végére tartogattam, ugyanis Quintana egyik interjújából korábban kiderült, hogy anno 1986-ban a jelenlegi chilei elnök, Michelle Bachelet éppen abban a kórházban volt rezidens, ahova őket szállították és neki köszönhető, hogy megfelelő orvosi ellátásban részesültek és nem mondtak le megmentésükről. 

Ki ne emlékezne az Amerikai szépség legendás jelenetére, melyben Kevin Spacey a lánya barátnőjéről fantáziált? Nos, ezt alkotta újra Carey Fruth fotós, azzal a nem kis céllal, hogy megmutatja, milyenek is valójában az amerikai nők.

(fotók: careyfruthphotography.com)

[...] Bővebben!

Krisztina és párja már elmúltak negyven évesek, amikor három gyerekkel nekivágtak Angliának a hosszú spórolással összegyűjtött tartalékukkal, mert (mint írja) otthon már semmijük sem volt. Felfújható matracokon kezdték, és az első időben nehéz volt felfogni, hogy nem nyaraláson vannak, ahonnan majd hazamennek. Az írás a Magyarország és én pályázatra érkezett. (A képért köszönet.)

Szavazni ma is a poszt végén és a Facebookon lehet. 

[...] Bővebben!

Folytatódik a legjobb balatoni burgereket felkutató sorozatunk, a második részben egy füredi étterembe látogatunk el. Érdekes város ez, mert építészetileg mindig is az egyik legmenőbb hely volt a Balaton környékén, de Füred gasztronómiája erős kihívásokkal küzdött a legutóbbi évekig. Alig akadt itt értelmezhető hely, ha valami jót akartál enni, sokáig csak a Hatlépcsős velős pirítósa volt alternatívának, ami finom, de kevéssé szofisztikált kaja. Aztán megnyílt a Karolina, meg a Kredenc, jöttek a színvonalas éttermek is, ma már egészen jó a helyzet, csak a kínálat egy kicsit átugrotta a keresletet, mert olcsó, de minőségi helyből ma is kevés akad (akad, de kevés). Pedig azokban lehetne nagy forgalom.

Lássuk akkor parttól távoli Ham & Ham Burger Bárt.

Eléri a hamburgerük a budapesti mezőny tetejét? Nem.
Kiemelkedik a balatoni mezőnyből: Onnan ki.

A fentiekből talán kiderül, hogy nem ez a legjobb hamburger a Balaton partján, de mindenképpen említésre érdemes, még akkor is, ha Füreden sem itt adják a legjobb burgert (a konkurenciáról majd később).

Mondom, mivel van gond: a zsemle semmi különös, előrecsomagolt, a zöldségek frissek, de nem egy bioangyal keltette ki őket szárnyaival egy haute cuisine-tojásból és használnak ipari alapanyagokat is, a sajtszósz például valószínűleg az a mártogatós, amit a nachoshoz adnak.

Viszont láthatóan sokkal több energiát öltek ebbe a burgerbe, mint a strandokon szoktak, jobban összeáll valamivé az egész, és a legfontosabb, a hús is messze maga mögött hagyja a balatoni mezőnyt: ez legalább nem ipari, hanem saját készítésű, és azt is tudják, hogy kell megsütni ahhoz, hogy a végeredmény jó legyen.

A fűszerezése is tökéletesen rendben van, főként talán a darálást lehetne felróni neki, kisebb szigetekbe csomósodik össze a hús, szóval komoly gasztronómiai elemzésre nem alkalmas ez a burger, de arra igen, hogy valami értelmezhető kajával lakj jól. És az meg külön szimpatikus, hogy van “Mérgező Hamburger”, amiben öt húspogácsa van, összesen tehát egy kiló hússal érkezik a szörny az asztalodra (ami hatezer forintba kerül, de a sima hamburger ára 1300 körül jár).

Ham & Ham Burger Bár
Balatonfüred, Vasút utca 1.
H-V: 11-22:00

Oké, képzeld el, hogy jó fánkokat akarsz eladni a városban és szeretnéd valahogy felhívni magadra a figyelmet. Ez azért nehéz meló, mert jó fánkból már van néhány Budapesten, és ha te elkészíted az ötödiket-hatodikat, az a kutyát sem érdekli. Ráadásul a fánk nem olyan műfaj, mint a hamburger, ahol rengeteg játéklehetőség van az ízekkel, és ahol még bőven van hova nőni. Mi például a londoni is a párizsi útjainkon kipróbálhattuk, hogy mekkora tartalék van még a húspogácsában és a sajtokban is:

Nem, a fánk az fánk, ha jó, jó, ha nem, nem, körülbelül ennyi és már bőven akadnak olyan helyek Budapesten, amik elkezdték kimaxolni a műfajt.

Szóval mit teszel, hogy felhívd magadra a figyelmet?

Kimatekozod a szögletes fánkot. Biztos van valami ideológia a Box négyszögletű fánkjai mögött, de én majdnem biztosra veszem, hogy pr-szempontok vezérelték azt a kezet, amelyik kialakította a formát.

Tegyük hozzá: ez nem baj.

A Box ugyanis abszolút megérdemli a figyelmet, mert amit készítettek, annak ott a helye a néhány tagot számláló élmezőnyben. A fánkok tésztája friss, könnyű, az ízesítés meg elegáns: olyan tételek vannak a listán, amilyennek máshol nem találkozol, ráadásul egyik verzió sem gejl, vagy túlzó, mindegyik fánk jó ízléssel készült, tényleg, ritka, hogy ennyire nem lehet mellényúlni. És a fenti állítás még a triplacsokis fánkra is igaz, pedig itt aztán könnyű lenne félremenni, vagy valami torzszülöttet alkotni, de nem, a Box megoldotta, hogy valóban háromféle csokiízt, konzisztenciát érezz a szádban, a végeredmény mégse tolakodó legyen, csak izgalmas.

Nem olcsón, mert 390 forintba kerül egy fánk, de megoldotta.

The Box Donut
Budapest, Teréz körút 62
H-Sz: 7:42-20:00
V: 9:42-20:00

                                                                           A nem annyira bölcs tömeg

"A társas média sem nem közösség,sem nem tanácskozó demokrácia, még a névtelenség kiküszöbölése mellet sem válhat egyikévé sem a csoportos gondolkodás számos jellemzője miatt.A virtuális közösségekben az egyének olyan információkat keresnek amelyek megerősítik létező nézeteiket vagy habitusukat."/Popkin szerint/

Hobbes szerint alig van olyan elv, amiből ne támadhatna ellentét,széthúzás, sértegetés és lassanként háborúba csúszik.Ez nem az elv hamissága miatt van, hanem az emberek hajlama miatt, akik önmaguk számára bölcsnek tűnnek és ugyanilyennek akarnak látszani a többiek előtt is.Véleménye szerint a konfliktusok forrása a vanitas. A ragaszkodás a saját véleményükhöz a hiúság eredménye és az együttélés problémája: "Ha minden ember a saját véleményét követi szükségszerűen viták keletkeznek, nézeteltérések, amiből először veszekedés, később gyűlölet majd végül háború lesz és mindenféle béke és társas élet megszűnik."

                                                                         Lincs  és gúny

      A társas média a róla sugárzott biztonságot nyújtó közösség helyett sokkal inkább lincselő  és gúnyos csőcseléknek tűnik.Harmónia helyett harci blogok,gúnykampányok, névtelen feljelentők,blogháborúk, trollok és népbíróságokká alakult kommentfolyamok jellemzik.Nem nyitott kormányzat, hanem deMOCKrácia .Mivel az olcsó és növekvően bőséges információáradatban a figyelemért harcolók leginkább mások szórakoztatásával és haragjuk felkeltésével tudnak sikeresek lenni, ezért ez a két műfaj jellemzi ezt a médiát manapság.Vagy a gúny vagy a felháborodás vagy a harag.A véleményblogok ennek a fő képviselői.A gúny és a botrány célja ugyanaz: a hiteltelenítés.Szó sincs, még a próbálkozás szintjén sem,érvelésről, meggyőzésről.Vádolnak, de nem kell bizonyítaniuk,hiszen véleményszabadság van.Csak az számít, hogy az emberek beszéljenek róluk-az oldalra kattintsanak és beszéljenek róluk.A "sikeres" bloggerek jellemzően mérgesek, elidegenedettek és elégedetlenek.

   A blogok és kommentelők önkéntes népbíróságok, demokratikus megszégyenítő ceremóniák:te nem tartozol közénk."Ha nem szégyelled magad, majd én vagy mi teszünk róla.A néző pedig a csendes háttérből, passzív módban élvezi a rombolást és a fájdalmat.Az arctalan hangok világában mindenki bűnös, míg be nem bizonyítja az ellenkezőjét.

  Az internet nem tér el a rajongói által  megvetett tömegmédiától abban, hogy a tudatmódosítást ugyanúgy összekapcsolja a szabadságmítosszal és szabadságélménnyel.A mozgósítás , tudatmódosítás olcsónak és könnyűnek tűnik, összekapcsolódik a szórakozással szinte észrevétlen /YouTube-videók, photoshpolt képek/.

De a civilizált társalgás nem vonz figyelmet, nem vonz kattintást.Unalmas ezért érdektelen.De a nyelvi, kulturális normákat áthágó trollok viselkedését nem lehet csak az ellenkultúrával magyarázni.A trollok élvezik , hogy figyelnek rájuk. Beszűkült "reallife" szektoruk, nincs út a kibontakozásra, a figyelem középpontjába kerülésre. Valós képességeik korlátokat szabnak nekik és leszűkítik a lehetőségeiket. "Csak" átlag emberek lehetnek, épp úgy mint legtöbbünk.Az internet nyitott társadalmat jelképez, mindenki anonim jövevény.A legjobb terep a trollnak. Rombolja a virtuálisan kialakuló kapcsolatokat, önhatalmúlag megosztást , zavarba ejtő megjegyzésekkel, sértegetésekkel provokál majd gyorsan véget vet minden kialakult vagy kialakulóban lévő beszélgetésnek. Ezzel máris a középpontba került.Kemény konfliktusokat gerjeszt, de nyugalomban , székében hátradőlve, kéjesen elégedett és maximálisan biztos a világháló anonimitása által nyújtott védettségében. Azonban durva és elfajult esetekben offline is folytatódnak az általa ártalmatlannak és szórakoztatónak hitt konfliktusok.

/Statisztikák szerint manapság tíz emberből kilencet ért már valamilyen atrocitás közvetve vagy közvetlenül a neten - ha másképp nem, hát egy klaviatúra mögül okoskodó, névtelen fórumozó jóvoltából. Miről is van szó?Aki regisztrál egy közösségi portálon, netán blogolni kezd, azért teszi, mert szeretne nyitni a világ felé: ellenkező esetben egy lakatos emlékkönyv hasábjain rögzítené gondolatait.Az online jelenlétnek többféle oka lehet:  ismerkedés, társkeresés, flört, véleménycsere, a kötetlen beszélgetés lehetősége, kommunikáció a régi haverokkal és barátokkal, portfólió készítés, üzletelés, cserebere, kreatív önkifejezés publikussá tétele... - akárhogy is vesszük, csupa olyan dolog, ami feltételezi a nyílt, egyenrangú kommunikációt két vagy több fél között.De mindezeken keresztül védtelen célponttá is válik akaratán kívül .Ehhez kell egy eltérő vélemény és egy troll.Utána beindul a gépezet.Vita, sértegetés, következik az antiszociális viselkedésforma minden verziója, minősítés, becsületsértés, lejárató hadjárat bosszúból.Mások nyilvános lejáratása az egyik legetikátlanabb netes húzás, ami szóba jöhet, a konfliktus csak azokra tartozik, akiknek nézeteltérésük támadt egymással. Gyakori fogás, hogy egy rondább szakítás után vagy barátságok, ismeretségek megszűnésekor hosszú, keresetlen szavakkal gazdagon megtűzdelt bejegyzés (netán körlevél) lát napvilágot, amelyben a kedves olvasó mindent megtudhat "a vétkes" sötét titkairól és ciki ballépéseiről. Kevés ocsmányabb dolog van, mint szidni és lejáratni valakit pártatlan idegenek és elfogult random ismerősök körében. /forrás:neon.hu/

Persze, semmilyen közösségi portált, blogoldalt vagy egyéb online felületet nem kötelező látogatni, itt azonban nem egy-egy emberről, hanem egy egész világot érintő jelenségről van szó. A kommunikáció durvul, az íratlan erkölcsi szabályok összefolynak - a történet végén pedig nem a durvaságokkal szembefutó látogató veszít a legtöbbet, hanem azok az emberek, akik felvették a kesztyűt és végül énhatáraikat is egészen elmosta az öncélú verbális brutalitás. 

A blogszféra, a társas média és általában a csevegő osztály lelkes leírásai a szabadság, egyenlőség mellett a részvételt a /citizen journalism/ a grassroot amatőrizmust értékelik fel a  szakértők elitizmusával szemben.Ebben az új médiában a 'netizenek' írják a cikkeket és ők is kommentálják azokat.A mai önpublikáló világ ünnepli az amatőrizmust. Sem szakmai sem szakértői szűrők nincsenek.

Válhatnak-e ebben a témakörben kulcsszavakká a következők: önmérséklet,mértékletesség,tudásalapú megnyilatkozások..stb.stb.

/Szemezgetés Molnár Attila Károly: Arctalan hangok című könyvéből/

Volt egy időszak a századfordulón, amit főleg a francia utókor azóta is csak La Belle Époque - vagyis boldog békeidők - néven emleget. A kiegyezés után a polgárosodott Budapest vidám világvárossá nőtte ki magát. Az 1900-as évek építkezései során olyan épületek születtek, amiket Párizs is megirigyelhetett. Ilyen a Párisi Nagy Áruház és a Párizsi udvar is.

Párisi Nagy Áruház

A Párizsi Nagy Áruház elődje, a Terézvárosi Kaszinó Petschacher Gusztáv tervei szerint épült 1882-ben. Az épületet Goldberger Sámuel vásárolta meg áruháznak, ami eleinte egy óriási bazárhoz hasonlított: A többszintes épület szűk helyein mennyezetig érő polcokon árultak mindazt, amire a kor embereknek szüksége lehetett. Egy szerencsétlen tűzvész után építtette át Goldberger az Áruházat, ami 1911. március 3-án nyílt meg a nagyközönség előtt.

Párisi Nagy Áruház volt az ország első modern áruháza, mely a főváros legszebb sugárútjának egyik legszebb épülete lett. Az átriumos elrendezésű, egylégterű épület különlegessége az ötemeletnyi magas, fedett üvegudvar és az üvegfalú, tükrös felvonók voltak. A tetőn egy kilátósétány is épült.

Goldberger üzleti filozófiája egyszerű volt: “Sok kicsi sokra megy.” Áruit nagy tömegben olcsón vette, majd néhány fillér haszonnal adta tovább, ráadásul gyakran voltak árleszállítási akciók is. Bevezette a kerek árakat, ami szintén nagy népszerűségnek örvendett. A századfordulón már 148 alkalmazottal dolgozott az az áruház.

Az épületben jelenleg az Alexandra Könyvesház exkluzív, többfunkciós könyváruháza működik irodalmi kávéházzal. Legfelső emeletén a Párisi Galéria és Művészeti Szalon, míg a tetőn a 360 Bár kapott helyet.

Párisi udvar 

A Párisi udvar még az előtte itt állt házról kapta a nevét. Úgy tartják ugyanis, hogy Pollack Mihály az eredetileg itt álló 1817 körül épült Brudern-házban a párizsi Passage des Panoramas mintájára alakította ki az üzletsori folyosót. Emiatt a pesti köznyelv hamar „Párisi-ház” néven kezdte emlegetni az épületet. A Párisi udvar az eklektikus stilusú két szintes Brudern-ház földszinti, belső része volt, ami egyben az ország egyik első üzletháza is volt.

A Párisi-ház fénye idővel megkopott. A 20. század elején lebontották, hogy helyet adjon a Belvárosi Takarékpénztár Rt. székházának. A megbízást az igazgatóság Schmahl Henriknek adta, aki minden fantáziáját beleadva, feltűnő, de nem hivalkodó palotát épített, amelyben izgalmasan keveredik az arab, a mór és a gót stílus. Az emeleteken alakították ki az irodákat, a legfelső szinteken pedig lakásokat. Schmahl a tervezéskor figyelembe vette a hely történelmét is, vagyis azt, hogy ott több mint 90 évig egy üzletház, a „Párisi-ház” állt. Ezt a szerepet továbbvitte a földszint „Párisi udvar” néven, amely funkcióját tekintve ugyanolyan üzletsor lett, mint elődje volt. 

A Párizsi udvarban jelenleg nagy építkezések folynak. Nemrég aláírták ugyanis felújításának tervezési szerződését, így 2017-ben ötcsillagos szállodát tudnak kialakítani az egyedülálló épületből.

Többször is felvetettem az elmúlt egy-két hétben, hogy ha van kedvetek, küldjetek képet, írjátok meg nyaralásotok történetét. Nos, Zsuzsa nem akármilyen összeállítást küldött a kaliforniai túrájukról, jó sok (szebbnél szebb) képpel, ami szerintem ideális egy ilyen lusta júliusi szombatra – jó szórakozást, neki pedig természetesen hálás köszönet! (Természetesen várom még a sztorikat, fotókat, a cím a szokásos hataratkeloKUKAChotmail.com)

[...] Bővebben!

Velencét legalább egyszer mindenkinek látnia kell. Van, akinek nem jön be, mi speciel nem tudjuk megunni a hangulatát, a hajókázást a csatornákon, a céltalan kolbászolást a sikátorokban. Nyáron lenyűgöző a kis tereken kialakuló fesztiválhangulat is. Alapvetően drága hely, de nem csalás, nem ámítás, néhány fontos dologra odafigyelve nagyon olcsón megjárható. Segítségként összegyűjtöttünk 10 pénztárcakímélő tippet, ezekre figyelve hardcore fillérbaszók és kispénzűek se mondhatják már, hogy nem fér bele az utazási keretbe pár nap Velence.

Tíz eurós jegyek

A Ryanair az elmúlt hetekben gyakran adott Budapestről Trevisoba 2990 forintért jegyeket. Most épp 6990-től indul, de ha leáraznak, a következő lépcső megint 2990 lesz. Sajna idén is csak a nyári menetrendben üzemel, délen lakóknak viszonyt egész évben ott a Wizz Temesvárról, esetleg Kolozsvárról, szintén rendszeresen 10-15 eurótól. Ki kell figyelni és lecsapni, amikor leárazzák.

Vonattal a reptérről a városba

Még jó, hogy az ultrafapadosok Trevisoba járnak, a fő reptérről, Marco Poloról a derék olaszok pofátlan drágán mérik a városba menő 5-ös helyijáratra a jegyet. Treviso repteréről is 10 euró a jegy a közvetlen reptéri busszal Velencébe és Mestrébe, helyben a vasútállomására viszont 1,30 csak a buszjegy, a vonat pedig 3,30-ért visz el Mestrébe. Ráadásul 12 év alattiaknak féláron, miközben a reptéri buszon nincs gyerekjegy. 

Belföldi buszok gyakorlatilag ingyen 

Európa szerencsésebb részén, ahol liberalizálják nem csak a légiközlekedést, hanem a távolsági buszforgalmat is, óriási árharc van kialakulóban. A Megabus a Budapestről szintén olcsón elérhető Milánóból, Rómából és Nápolyból is elvisz 1 euróért Velencébe, össze lehet kötni a városokat. Aki éjjel buszozik, rögtön spórol egy éjszaka szállást, reggel lehet érkezni Velencébe, vagy épp éjfélkor indulni.

Szállás Mestrében és Lidon

Velencében elég drága a szállás, a legalapabb szobák is 70-80 eurótól indulnak, de kinn a Lidon 30-40 százalékkal alacsonyabbak az árak. Mestrében, a Velencébe vezető híd szárazföld felőli oldalán 50-60 százalék az árelőny, s gyakran járó buszokkal 15 perc alatt és 1,5 euróért elérhető Velence kapuja, a Róma tér. Spórolós utas kint horpaszt. 

Parkolás is a híd előtt

Velencébe sokan ma is kocsival mennek Magyarországról, kis fogyasztású tele autónál ez akár jó döntés is lehet pénzügyileg. A parkolás azonban a városszéli Tronchettoban drága, jobb kinn hagyni a verdát Mestre valamelyik lakónegyedében, majd a már említett buszok valamelyikével beutazni a városba. (Kis kieg villamosbuznyákoknak: kész a sín a hídon a külső sávban, már láttuk futópróbázni a városba hamarosan bejáró villamost a Róma téren. Elképesztő, sínpár helyett egyetlen középső sínen megy és gumikerekei vannak, Mestrén belül már pár éve jár, kipróbáltuk, érdekesen dülöngél, se busz, se villamos, mókás. És mindig működik benne a légkondi, ami a buszokon nem jellemző. Hamarosan tehát villamos is bevisz Velencébe.)

Kis vízibusz, sok séta

A helyi vízibusz, a vaporetto borzasztóan drága, de élmény vele utazni. A helyieknek speckó igazolvánnyal persze fillérekért van, de a turistákat a 20 eurós napijeggyel húzzák le. Két napra 30, három napra 40 euró az ár, szarjanak sünt izomból. Kikerülni blicceléssel és sétával lehet, a hajókon ellenőrzéssel soha se találkoztunk, a belépés azonban a nagy forgalmú helyeken kapus. A többség a mindenhol megálló rém lassú 1-es járattal cammog végig a Canal Grandén, erre jobb a kevesebb helyen kikötő 2-es, de a 3-as és a 6-os is jól használható gyorsjáratok Muranoba, illetve a Lidora. A főbb nevezetességek irányát táblák jelzik a városban, aki pedig követné, hogy merre kóricál a labirintusban, töltsön le és akár nyomtasson is ki egy tájfutótérképet például innen. 

Margarétaindex

A legolcsóbb, mindenhol kapható meleg kaja a paradicsomszószos-sajtos Marghareta pizza. Ennek árát elég megnézni egy étlapon, hogy tudjuk, milyen árszínvonalú a hely, amit találtunk. Velencében 4,50-től indulnak a margaréták, 6-7 felett már drága a hely. A többi, egyéb feltéteket is tartalmazó pizza 8-9 euró átlagosan, a tészták és húsos főételek 8-10-ről indulnak. A kiszolgálási díj, a coperto jó, ha nem több 1,50-nél fejenként. Mestrében az éttermek is olcsóbbak, ufb-k keressék a 4 eurós margarétát.

Ásványvízre még futja

Az éttermekben az italok rettentő drágák, csak az ásványvíz megfizethető, többnyire 0,75-ös, vagy lityós palackban adják. A csapolt sör különösen drága és többnyire szar. Desszertek 3-4 eurótól indulnak általában, ezeket nehéz kihagyni, noha jó részük előre gyártva, fagyasztva érkezik.

Kevés bolt, néhány olcsó is

Velencében a kevés kisboltban nagyon drágák tudnak lenni az italok, 3-4 szeres ár sem ritka. Olcsó piáért és kajáért érdemes például a Coop boltokba menni, egy van a Róma téren a vaporettóállomás felőli oldalon, egy pedig Zattere megállónál. A Lidon a hajóállomástól pár perce van egy olcsó Billa.

Kártya mindenhol

A ponthuszárkodásnak nincs akadálya Velencében és környékén: boltokban, éttermekben, szállásokon lényegében teljes körű a kártyaelfogadás. Utoljára 4 éve futottunk bele olyan kis szállodába, ahol nem lehetett kártyával fizetni, ma már a vasúti, illetve a városi közlekedéses jegyautomaták is készségesen elfogadják a kártyákat. Még ahol nem számítottunk rá, egy fagyizóban is működött.  

Plusz 1: Traghetto

Gondolázás olcsón? Egy-két perc az egész, de kevesebb mint egy euróba fáj a traghetto, mely lényegében átkelőgondola, a Canal Grande két partja között több helyen lehet vele közlekedni. Ugyanúgy hajtja az illetékes csíkos pólós, mint a romantikus, ámde 60 eurótól induló gondolát, ízelítőnek tökéletes. És hasznos is, ha nincs napijegyünk és messze a híd, hogy átkeljünk a csatorna túlpartjára. Sajnos úgy láttuk, a szegény ember gondolájából egyre több szűnik meg.