Középkorú nőként állást veszítve Magyarországon nem könnyű folytatni. Persze máshol újrakezdeni legalább olyan nehéz, de (mint Macamuca írja mai posztjában) bár garancia Skóciában sincs a sikerre, eredményességre, de esély/lehetőség van. Jöjjön tehát egy újrakezdés története (a képekért köszönet a szerzőnek).
Ha résen vagy, csodálatos ételeket találsz viszonylag olcsón, és a videóból megtudhatod azt is, hogyan úszhatod meg a több órás sorokat a látványosságok előtt, hogy mit érdemes megnézni, hogy miként tudod megakadályozni, hogy átverjenek, és hogy hogyan tudsz pillanatok alatt lejutni 900 forintból Róma belvárosából a tengerpartra. Egyszóval mindent, amire egy római vakáció előtt szükséged lehet.
A helyszínek listája:
A Youtube-csatornánkra itt lehet feliratkozni. Jövő héten új rész: Firenze. Eddig volt: London, Párizs, Madrid.
Robert Pershing Wadlow utoljára mért magassága 1940 június 27-én 2,72 méter volt. Testtömegét ekkor 199 kilogrammnak mérték.
"Növekedését, mely egész élete végéig tartott, egy, az agyalapi mirigyében okozta tumor okozta.1918-ban született 3,80 kg-os teljesen átlagos testméretekkel.Négy éves koráig teljesen normális fejlődött.Később született még négy testvére is.Négy éves korát követően elindult a növekedési "rémálom". Nyolc éves korára már 188 cm magas volt.Kilenc éves korában már képes volt felvinni a 180 cm magas és 77 kg súlyú apját házuk lépcsőjén.
| Életkor | Magasság |
|---|---|
| 4 | 163 cm |
| 8 | 188 cm |
| 10 | 198 cm |
| 13 | 224 cm |
| 16 | 240 cm |
| 19 | 259 cm |
| 21 | 268 cm |
| 22 | 272 cm |
/photo:photowrzut.pl/
Az arányok:
/forrás: youtube.com/
Tízévesen 198 cm magas volt és 100 kg-ot nyomott. Tizennégy évesen ő lett a világ legmagasabb kiscserkésze 224 cm-es magasságával – eddigre születése óta átlagosan tíz centimétert nőtt évente –, USA-beli mérték szerint 25-ös cipőt viselt.
Tizenhat évesen 240 cm magas és 166 kg tömegű volt, tizenhét évesen 248 cm és 180 kg, 18 évesen 254 cm és több mint 177 kg; cipőit, melyek 37AA méretűek voltak (49 cm), ingyen biztosították neki. 1936-ban, mikor elvégezte az altoni középiskolát, a Shurtleff College-ba felvételizett, hogy jogot tanuljon. 1937-re magassága túlszárnyalt minden addig feljegyzett rekordot. 19 évesen 260 cm és 197 kg volt, 21. születésnapjára pedig elérte legnagyobb tömegét, a 223 kilogrammot. Erre az időre keze (csuklójától a középső ujj hegyéig mérve) 32,4 cm-esre nőtt. 25-ös méretű gyűrűt viselt. Kitárt karjainak távolsága ujjhegytől ujjhegyig 2,88 m széles volt. Naponta 8000 kalória ételt fogyasztott.
/photo:miepwonsydow.wordpress.com/
Méretei egyre inkább nehézséget okoztak; lábaira merevítőket kellett helyezni, hogy járni tudjon, és nem nagyon érezte a kezét és lábát. Huszonegy évesen 272,7 cm magas lett, 1940. június 27-én – tizennyolc nappal a halála előtt – 274 cm magasnak mérte dr. C. M. Charles és dr. Cyril MacBryde a St. Louis-i Washington Universityn.
Cipője ma már múzeumi darab. /photo:flickr.com/
1940. július 4-én miközben a Nemzeti Erdei Fesztiválon vett részt, kórházba kellett szállítani, mert az egy héttel korábban felhelyezett, hibás lábmerevítő felsértette a bokáját és a seb elfertőződött. Vérátömlesztést kapott és meg is műtötték, de állapota romlott, és július 15-én, hajnali 1:30-kor álmában elhunyt.Az altoni Oakwood Cemeteryben temették el július 19-én; temetésén körülbelül negyvenezren vettek részt. Fél tonnás koporsóját, mely 3,28 méter hosszú, 81 cm széles és 76 cm mély volt, tizenketten vitték, testét szilárd betonkriptában helyezték nyugalomra, feltehetőleg mert családja aggódott, hogy kíváncsiskodók betörnek a kriptába vagy ellopják a holttestet.
/forrás: stltoday.com/
1985-ben életnagyságú szobrot emeltek neki a Dél- Illinoisi Egyetem Fogorvosi Karán.
A gigantizmus nevű rendellenesség, melyben Wadlow szenvedett, rendszerint nem okoz ilyen hatalmas növekedést, a fej és a felsőtest mérete általában normális marad, csak a törzs alsó része és a lábak nőnek hatalmasra. Ez hasonló a törpe méreteket okozó rendellenességhez, melynél a fej és felsőtest szintén normális méretű marad, csak a lábak fejlődnek a szokásosnál kisebbre. Robert Wadlow agyalapi mirigye a benne található tumor miatt nagy mennyiségű növekedési hormont választott ki, ez okozta akromegáliás gigantizmusát. A halál a gigantizmusban szenvedőknél leggyakrabban a szívműködés zavarából következik be, mivel túl sok vért kell a szívnek keringetnie."
/Forrás: Wikipédia
Rekordszámú érdeklődőt csábít a jó idő a szabadtéri mozikba. Mindegy, hogy belépőjegyes, vagy ingyenes, nyomul a tömeg. Évről évre így van ez, az időtöltés e formája hihetetlen népszerűségnek örvend Bécsben. Se szeri, se száma a helyeknek, ahová az emberek a szabad ég alá kiülhetnek, és filmeket nézhetnek. A helyszínek különlegesek, történelmi környezet, tetőterasz, park, barokk kert. A paletta is széles, az örökzöldektől kezdve, a koncert- és dokumentumfilmeken át, egészen a legújabbakig. Csak győzzék nézni az emberek.
A legnépszerűbb és leglátogatottabb, az idén 25 éves jubileumát ünneplő, Rathaus előtti placcon felállított szabadtéri mozi. Nemcsak a helyieket vonzza már hosszú évek óta, de bevált turistacsalogató program egyben. A kivetítő vászon méretei gigantikusak, a 300 négyzetméteren futó filmek a tér bármely pontjáról jól követhetőek.
A körös körül felállított bodegák ínycsiklandozó illattal lepik be a teret. Ezek adják a kulturális élvezethez a kulináris örömöket. A filmek mellé itt nem popcornt ropogtat a tömeg, és nem az üdítős rekeszek lesznek hamar üresek, a nemzetközi konyha remekei és a csapra vert söröshordók viszik a prímet.
A Zenés Filmfesztiválon a választék nem egyhangú, az operától a popzenéig, a klasszikustól a dzsesszig, minden korosztály talál kedvére való filmet, melyet ingyenes belépés mellett, egészen szeptember 6–ig élvezhet.
Mozi, mint még soha (Kino wie noch nie) nevet viseli az idén újra megnyíló mozi az Augartenben. Az Osztrák Filmarchívum és a Viennale filmfesztivál közös szabadtéri mozija, külföldi szerzők filmjeit és klasszikusokat kínál, augusztus 23-ig. A belépés itt nem ingyenes, 8 euróért cserében élvezhetjük a filmeket.
Ugyancsak hatalmas sikert könyvel el a Karlsplatzon található szabadtéri vetítés, melynek mottója, "Mozi a csillagok alatt" (Kino unter Sternen). Elsősorban azoknak ajánlom, akik kedvelik az osztrák filmeket, illetve szívesen ismerkednének meg fiatal, helyi művészek alkotásaival. A program keretében esténként, fél tízkor, az egyórás felvezető műsort követően, veszi kezdetét a közös filmnézés, július 18-ig, minden este, ingyenesen.
Ha ez a kínálat nem lenne elég, van vándor mozi is, a VOLXkino. A kis csapat, furgonjukat teletömve, kerületről kerültre jár, mindig más helyütt üti fel a sátorfáját, jobban mondva a projektorát. Parkolókban, tereken, váratlan helyeken. A sötétség beálltával pörögnek a tekercsek, szeptember 18-ig érdemes nézni, hol vetítenek. A program ingyenes. Nem profitorientált vállalkozás, azt azért tegyük hozzá.
„Kino am dach”, mozi a tetőn. Szó szerint. Szeptember 9-ig vetítenek főleg nemzetközi és nagy sikert aratott, fesztiválokon győztes filmeket. A bécsiek körében igen közkedvelt, idén 12. alkalommal rendezik meg. A helyszín izgalmas, a Fővárosi Könyvtár hatalmas tetőteraszára pakolják ki a székeket, oda várják a nézőket. Belépő: 8 euró.
Az egyik szabadtéri rövidfilm fesztivál bezár, de a műfaj kedvelői mégsem maradnak hoppon, mert nyomában az új nyit is, a dotdotdot. A vetítések a Volkskundemuseumban, a Schönbornparkban folynak, ingyenes belépéssel.
Keleti kényelem, romantikus környezet, asztalok, terítékek, székek és fotelek. A Kino im Schloss (Mozi a kastélyban) Bécs egyik kerületében, Simmeringen található. Történelmi környezetben, konkrétan egy kastélyban vetítenek. Talán az egyedüli szabadtéri mozi Bécsben, mely az éppen aktuálisan futó filmeket játssza szabadtéren. A program fél tízkor kezdődik, a szék- és helyfoglalás szabad, a belépő 8 euró. (A központtól kicsit kijjebb található vártól éjszakai buszjárat indul.)
Fotó: saját és internet
Ha tetszett a poszt, csatlakozz a Bécsi fekete Facebook közösségéhez: itt
Miközben ma már a legmeglepőbb helyen és termék kapcsán találkozhatunk a szexualitást felhasználó reklámmal (lásd a posztban felhozott példát), az amerikaiakat sok területen meglepő prüdéria jellemzi, legalábbis innen, Európából nézve. A rawstory.com összeszedett párat, ami azért is érdekes, mert tulajdonképpen azt mutatja meg, mit gondolnak arról az amerikaiak, amit mi gondolunk róluk (vagy valami hasonló...).
(fotó: pixabay.com / AlexVan)
A mai poszt szerzője, CMT2K nem hétköznapi okokból ment el az Egyesült Államokba: mozgáskorlátozottként ugyanis nehezen talált normális munkahelyet magának és a közlekedés is szinte megoldhatatlan gondot jelentett. Mindez lassan másfél évtizede volt, azóta az élet sokat változott az USA-ban is, ráadásul más okok is arra vitték őt és családját, hogy feltegyék a kérdést: legalább ideiglenesen visszaköltözzenek-e Magyarországra. (A poszt a Magyarország és én pályázatra érkezett, a képekért pedig jár a köszönet a szerzőnek.)
Szavazni ma is a poszt végén és a Facebookon lehet.
Ugye, már azt hittétek, hogy nem jelentkezik többé a sorozat? Pedig ugyandehogy, erről szó sincs. Arról viszont igen, hogy Budapesten tényleg, igazán, komolyan
Tehát kevés az olyan étterem, ami túlélte a rendszerváltást, aztán a gasztroforradalmat, és megújulás nélkül képes úgy vonzani magához a budapesti közönség ezreit,
Úgy is mondhatnám, hogy eltűnt a középosztály. Kettészakadt a mezőny, vannak a nemzetközi tapasztalatokkal felvértezett, modern konyhatechnológiát és eljárásokat használó éttermek, és vannak azok, akiknél még mindig a szalontüdő és a nyúlpaprikás az haute cuisine, amivel nincs is baj, egészen addig, amíg meg nem főzik. Mert utána az már nem annyira haute.
A Karcsikám-sorozat eddigi tagjai közül azért derekasan helytállt egy-két példány, és a most bemutatásra kerülő óbudai Kerék vendéglő is ilyen. Legalábbis nagyon szerethető.
A weboldaluk szerint az 1900-as évek elején nyitották meg, kocsmaként, már akkor is meleg konyhával. A közeli kalapgyár munkásai és a helyiek jártak ide. Végigélte az államosítást, akkoriban az erőteljesre sikeredett festés miatt csak zöld-házként hivatkoztak rá, 1988-ban pedig felújították. Azóta ilyen.
Az étterem hitvallását mindennél jobban tökrözi a két operettsláger szövege, amit az étterem vezetősége is hirdet:
Képzeljen el egy háború sújtotta országot, amely még nyögi a trónról letaszított elnyomó hatalom súlyát, és próbál újjászerveződni. Egy országot, ahol minden csoport hatalomra, funkcióra törekszik. Sikerült? Akkor ön most Ukrajnában jár.
Fotó: www.ibtimes.co.in.
Súlyos incidens történt múlt hét szombaton, Munkácson és környékén. Az incidens rendőrök, Mihajlo Lanyo ellenzéki ukrán képviselő emberei, és a Jobb Szektor (PS) ukrán félkatonai szervezet leszerelt és a frontról hazatért tagjai között robbant ki.
Az esetnek halálos áldozatai és civil sebesültjei is voltak, többek között ezért is Petro Porosenko ukrán elnök szinte azonnal magához hívta Dmitro Jarost a Jobb Szektor vezetőjét.
A nyugatitól (Európa, Amerika) eltérő nézeteket valló, nem náci, fasiszta, vagy akár idegengyűlölő nacionalista szervezetet az Európai sajtó nagy része szélsőjobboldalinak kiáltja ki. Holott a nacionalizmusuk és a radikalizmusuk is merőben eltérő módon nyilvánul, meg mint mondjuk nálunk. Míg itthon a „betyársereg” menekülteket agyalni jár a határra és idegengyűlölő szlogeneket skandál, addig az ukrán „szélsőjobb” a fronton harcolva vesz fel protekcionista viselkedésformát.
Hogy megértsük az alapvető különbségeket szélsőjobb és szélsőjobb között, tudnunk kell, honnan ered a Jobb Szektor elnevezés. A szervezet az Eurómaidani események után kapta ezt a nevet, ugyanis azokból az ultrákból alakult, akik a tér jobb oldalán „táboroztak” a barikádok között és nagy erőkkel segítették kivívni az ukrán szabadságot.
A jobb szektor tagjaira nem lehet ráhúzni az idegengyűlölet gúnyáját úgy, mint itthon a Jobbikra, vagy a magyar szélsőjobbosokra, mivel sok közöttük az orosz ajkú vagy származású, akik a fronton orosz ajkú vagy származású emberek ellen harcolnak. Az ő „jobboldaliságuk” nem a származásbeli, a különböző nációkhoz való tartozásban keresendő. Más ideológia határozza meg a Jobb Szektort, ami nem másban, mint az orosz imperializmus totális elutasításában csúcsosodik ki.
Mivel az ukránok nem ismerik és nem is folytatják azt a fajta nacionalizmust, melyet mi Európában elítélünk, és amely nálunk jelen van, túlzónak és helytelennek hat ugyanolyan jelzőkkel illetni a Jaros féle szervezetet, mivel az merőben más.
Azt viszont jól látja az európai sajtó, hogy PS tagjai és maga a szervezet is radikálisak, ha a mi szemszögünkből nézzük. Itthoni példával élve, a Fidesznek is jól jöttek a szélsőségesek, mikor a Gyurcsány és az MSZP kormány elleni tüntetéseken autókat kellett rongálni, Molotov koktélokat kellett dobálni és TV székházat kellett elfoglalni. Ugyanez volt a helyzet a Maidanon is, ahol jól jöttek azok az emberek, akik „radikális” módon neki mertek menni a rendőröknek és az életüket is feláldozva védték meg a téren tábort vert több ezer (hanem százezer) honfitársuk életét. Orbánnal ellentétben az újjászerveződő Ukrajna még nem lökte ki magából a Jobb Szektort, hanem annak radikalizmusát a frontvonalon is felhasználja.
A gondok ott kezdődnek, hogy a szervezet tagjai, akik a közjó érdekében mind a Maidan téren, mind a fronton önbíráskodnak, ezt a beléjük ivódott magatartást magukkal viszik, mikor hazatértnek a harcokból. Félreértés ne essék a harci körülmények között szükséges az, amit csinálnak, és kell az ukrán társadalomnak, hogy megtisztítsa önmagát a Janukovics féle korrupt és kiszolgáló hatalom elburjánzott maradékaitól. Sajnos Kárpátalján is meg van még ez a maradék, amely összenőtt a rendőrséggel és az állam, önkormányzatok egyéb szerveivel. A Janukovics vezette, elüldözött hatalom nem volt rest megengedni, hogy a valódi bűnözők üljenek olyan pozíciókba, melyek nem kevés erkölcsösséget kívánnak.
Mihajlo Lanyo sem más, mint a helyi csempészhálózat feje, aki ráadásul a Janukovics kormánytól örökölt hatalommal is visszaélhet. Egyes források szerint az általa vezetett bandának a helyi rendőrségben is vannak tagjai.
Ezt elégelhette meg az a maroknyi Jobb Szektoros, akik az önbíráskodás útjára léptek szombaton.
Ukrajnának már korábban is meggyült a baja a szervezettel, amikor integrálni szerették volna harcoló tagjaikat az ukrán hadseregbe. Az Ukrán Önvédelmi erőknek azonban esze ágában sem volt egybeolvadni a hadsereggel, hisz a korrupt bürokráciával szembeni ellenérzésük még mindig megvan és természetes módon még bizalmatlanok az új kormánnyal szemben is. Azonban ez csak az egyik oka volt annak, hogy megtagadták az integrációt. A másik ok az volt, hogy összeszokott, rendkívül hatékony, és harcedzett alakulatokról van szó, melyek felhígítása nagy veszteségeket okozott volna Ukrajnának.
Az ukrán helyzetben szükség van a Jobb Szektorra és annak harcosaira, hisz nélkülük Putyin már Kijevet taposná. Aki attól fél, hogy túl nagy hatalomhoz jut a PS, az megnyugodhat. Még ha kormányra is kerülne Jaros, nem csak hogy a német náci párttól, vagy a magyar nyilasoktól, de még a Jobbiktól is nagyon messze állna, nem csak az ideológia, de a radikalizmus tekintetében is.
By Szat
Minden jel szerint tökéletes időnk lesz vasárnap, az I love Balaton Öbölátúszáson: az időjárás-jelentés szerint 34 Celsius fokos lesz a hőmérséklet, ilyenkor egyszerűen nincs is jobb program, mint csobbanni a Balatonban és úszni egy nagyot. Vagyis te választod ki, hogy mekkorát, mert a versenyen indulhatsz 800, 1500 és 3600 méteren is, attól függően, hogy melyik a legszimpatikusabb táv.
Az öbölátúszáson indulni fog Koko is, aki elmesélte, hogy bringával érkezik Budapestről a Balatonra, ahol az úszás előtti este részt vesz az I love Balaton éjszakai futásán, majd ezek után áll neki a vasárnapi versenynek.
“Három éve kezdtem el foglalkozni a hosszútávú állóképességet igénylő sportágakkal, az volt a cél, hogy 42 évesen le tudjam futni a 42 kilométeres maratont, azóta minden hasonló versenyen indulok. A Balatont egyszer már átúsztam, de öbölátúszáson most indulok először. Több okból is örülök ennek a versenynek, egyrészt egy újabb pipa kerül a bakancslistámra, másrészt meg talán sokan nem tudják, de úszni magányos dolog, mondjuk a futáshoz képest, viszont amikor ilyen sokan vagyunk, ekkora a buli, egészen más az élmény. Egyedül nem szívesen vágnék neki a 3600 méternek, egy ekkora versenyen viszont biztos óriási kaland lesz” - mesélte el Koko.
A volt világbajnok elmondta, hogy két évvel ezelőttig 2-300 méternél sosem úszott többet, neki is ugyanúgy kihívást jelentett eleinte egy hosszabb átúszás, mint bárki másnak, és szerinte nyugodtan belevághat bárki a versenybe, aki tud alapszinten úszni.
“A Balaton mikroklímája, elhelyezkedése, a gyönyörű táj eleve az egyik legideálisabb sportterületté teszi a térséget, ehhez jönnek még hozzá a nagy dózisban adagolt közösségi élmények, szerintem kár lenne egy ilyen eseményt kihagyni” - mondta le az olimpiai aranyérmes volt világbajnok ökölvívó.
És azoknak sem kell szomorkodniuk, akik csak akkor hajlandóak vízbe menni, ha legalább egy Barátok közt szereplő van a közelükben, Nyári Dia ugyanis szintén indul, tegnap épp az RTL Klubon mesélt a motivációjáról és arról, hogy miért készül olyan izgatottan a versenyre:
És ha csak a száraz tények érdekelnek: Július 19-én vasárnap 11:30-tól indulnak a rajtidőpontok attól függően, hogy mennyit úszol: választhatsz 800 méteres szupermini távot, és lesz 3600 méter is (meg a kettő közt egy 1500 méteres). A rajt a Tihany Hajóállomási strandon, a Napsugár Beachen lesz (ide buszokkal szállítjuk a versenyzőket a célállomáson létesített versenyközpontból), a cél Balatonfüreden, a Marina Hotelnél.
A verseny honlapjáról minden infót megtudhatsz, ha még nem tetted, jelentkezz most, a három táv közül biztos találsz olyan, amelyik megfelel, hogy elmondhasd magadról, megcsináltad, átúsztad az öblöt.
Mikor egyik barátnőm megmutatta, milyen képet festett PainCocktail-on, féltékeny lettem. Egy saját Monet-festmény, amit te készítesz el, és még koktélozhatsz is közben? A PaintCocktail ezzel a kombóval az esti szórakozás egy új, fantasztikus formáját honosította meg Budapesten.
Július 31-én a fürdőké a péntek éjszaka. A Magyar Fürdőszövetség szervezésében idén is lesz Strandok Éjszakája, ami minden évben 50.000 embert mozgat meg. Hosszabb nyitva tartás, zene, programok, buli a vízben.
Tavaly 60 fürdő vett részt az eseményen, amikhez idén újabb strandok csatlakoztak. A csatlakozók számára nincs megkötés, így a programok igencsak változatosak lesznek. Lesz ahol dj nyomja majd a zenét a pancsoláshoz, lesz ahol tűzzsonglőrök, humoristák, táncosok előadásait nézhetjük meg a vízből, megint máshol habpartival, fényfestéssel, vízi diszkóval, különleges szauna szeánszokkal vagy élő koncerttel dobják fel a fürdőzést. A Strandok Éjszakájának részletes programjait a résztvevő fürdők oldalán keresd!
1876-ban a libanoni Bécharré település lakói ámulva nézték, amint a település egyik félreeső ligete körül lázas munka kezdődött. A munkások egy falat húztak fel az erdő köré. A falat nem más, mint Nagy-Britannia uralkodója, Viktória királynő fizette. Hogy mi szükség volt a kevesebb mint 400 fa körülkerítésére? Az ok egészen hétköznapi volt, nehogy a kecskék lerágják az ifjú sarjakat.
Libanoni cédrusok (forrás)
A természetvédelem ekkoriban húzta fel a gyermekcipőt, éppen négy éve jött létre a világ első nemzeti parkja. A libanoni eset azonban több szempontból is érdekes. Nem túl gyakran kapcsoljuk a természetvédelmet a vallásokhoz, ebben az esetben azonban az lehetett a helyzet, hogy Viktória királynő a Bibliában olvasott már a libanoni cédrusokról (Cedrus libani).
Nyisd meg kapuidat, Libanon,
hadd eméssze tűz cédrusaidat!
Jajgass Ciprus, mert elesett a cédrus,
mert elvesztek a hatalmasok;
jajgassatok Básán tölgyei,
mert kivágták a várerdőt.Zakariás könyve 11:1-2
Egészen biztos, hogy ekkoriban valamely angol utazótól hallott arról, hogy a Libanon-hegység kopár nyugati lejtőin megtalálta a legutolsó élő 375 példányt. Ez már akkoriban is vörös könyves kategória volt az elmúlt 5000 év erdőpusztítása után. Mindenesetre a fal építése éppen időben jött, mondhatni a kereszténység megmentette ezt a fajt a kipusztulástól.
A cédrusok élettere egykor a marokkói Atlasz-hegységtől (atlasz cédrus, Cedrus atlantica) a Himalájáig (himalájai cédrus, Cedrus deodara) húzódtak, követve a mediterrán éghajlat hegyvidéki területeit. Elszigetelődésük azzal járt, hogy külön fajokra váltak szét. Egy különálló faj él még Ciprus szigetén is (Cedrus brevifolia, Henry). Hajdanán a libanoni cédrus szinte minden hegyvonulatot beborított a mai Izrael, Libanon, Szíria és Dél-Törökország területén. Biológusok becslései szerint Libanon egykori területének 74%-át borították erdőségek, bár azt is hozzá kell tenni, hogy ezeknek csupán egy részét alkotta a libanoni cédrus. A fafajnak hatalmas pechje volt, hogy az első nagyobb civilizációk éppen a termékeny félhold területén alakultak ki, melynek a kellős közepére esett a Libanon- és az Antilibanon-hegység. Egyiptomtól Mezopotámiáig csak itt nőttek olyan fák, amiből épületeket, hajókat, egyszóval komolyabb szerkezeteket lehetett ácsolni. Ezek közül is kiemelkedett a libanoni cédrus, ugyanis a többi fafajhoz képest sokkal keményebb és tartósabb fát adott, sőt még egyéb extrákkal is rendelkezett. Illatos gyantájából készült cédrusolajjal nagyszerűen lehetett konzerválni a múmiákat, de használták füstölőként is. Gyümölcséből balzsamot és gyógyszert készítettek, levelei néha mannaszerű édes levet izzadtak.
Hufu fáraó libanoni cédrusból épült napbárkája
A történelem első feljegyzett erdőirtása is a libanoni cédrusokhoz kapcsolódik, amikor a föníciai Büblosz városa mellett az egyiptomi export kedvéért egy egész cédruserdőt vágtak tarra. Az egyiptomiak ugyanis a satnya pálmafáikból nem tudtak rendes szarkofágokat, hajókat, épületeket emelni. Így voltak ezzel a babilóniaiak, az asszírok és a többi mezopotámiai nép, akik hol kereskedelemmel, hol erőszakkal szerezték be az értékes alapanyagot. Közben a föníciaiak flottát építettek a cédrusokból, és ha hinni lehet nem csak a Brit-szigetekig jutottak el, de cédrushajóikon körbehajózták egész Afrikát, igaz egyiptomi megbízásból.
Föníciai hadihajó (forrás)
A cédrus - a bíbor és az üveg - mellett a föníciaiak egyik fő exportcikke volt. Hirám király például Salamon templomához is adott el cédrusfát, ebből az anyagból készült el a Szentek szentje, ahol a frigyládát is őrizték. Később a kereszténység is kitüntetett szerepet tulajdonított a cédrusnak, az egyház szerint Krisztus keresztje is libanoni cédrusból készült. Átvitt értelemben az örök élet jelképe lett. Több festményen is ábrázolták a középkorban, azonban csak feliratokból ismerjük ezeket, hiszen a középkori festők egyike sem látott sohasem cédrusfát. A római korra már alaposan megfogyatkoztak a cédrus-erdők, Hadrianus császár egy tollvonással császári tulajdonba vonta őket, hiszen a hadiflottának fontos nyersanyagot biztosítottak. A fennálló erdőket határkövekkel kerítették körbe, melyek még ma is megvannak, többségük múzeumokban.
A későbbi korok uralkodói már törekedtek arra, hogy a megmaradt cédrus erdőket fenntartható módon kezeljék, de az ilyen törekvéseket minduntalan megszakították a háborús periódusok. Annak ellenére, hogy Viktória királynő lekeríttette az egyik utolsó 102 hektárt (~1 km²), a törökök még felhasználták talpfának és fűtőanyagnak a vasútépítések során, de például ugyanezt tették az angol csapatok is az első világháborúban.
Ennyi maradt - Az Úr cédrusai (forrás)
Bejrúttól két-három órás autóuton érjük el Bécharré települést. A Kadisha-völgy szurdokában utunkat maronita keresztény kolostorok kísérik, akik a cédrusokhoz hasonlítják a maguk földhöz való ragaszkodásukat. Már az utolsó településeket is elhagyjuk és kopár hegyoldalak között vezet az utunk, amikor 2000 méteres magasságban, a kopár völgyben felbukkan egy valószínűtlenül zöld folt. A helybéliek által az "Úr cédrusainak" nevezett liget volt az utolsó túlélő cédrus erdő a Libanon-hegységben. Körülbelül 375 fája közül kettő 3000 évnél is idősebb, tucatnyi idősebb ezer évnél, és a többi is legalább egy évszázados. 4 fa éri el a 35 méteres magasságot, 12-14 méter kerületű törzsükre rengeteg Döbrögit fel lehetne kötözni. Itt található az a nevezetes "Zászló cédrus" is, amely pillanatnyilag a libanoni zászló zöld részét képezi. Jelenleg az Úr cédrusai egy 646 hektáros erdőrezervátum részét képezik.
A cédrus örökzöld tűlevelű fa, mely legfeljebb 40 méter magasra nő meg (tehát bőven magasabb egy 10 emeletes panelháznál!). Főként az idősebb példányokra jellemző az asztalszerűen sík, lépcsőzetesen kifejlődött ágak sorozata, mely nagyban megkönnyíti a meghatározásukat. Törzsük rendszerint nagyon vastag, de már a felszínhez közel szabálytalanul szétágazik. 1-3,5 cm hosszú tűlevelei 10-20 darabos sündisznószerű csomókban ülnek az ágakon. Tobozai hordó formájúak. Minden talajon megél, jól tűri a szélsőségeket, a hideg telet és a száraz nyarat. Állományai nyílt, ritkás erdők, kevés cserjével, jegenyefenyővel és más fenyőkkel elegyesen, főként borókafajokkal (Juniperus excelsa).
Libanoni cédrus (forrás)
Libanon jelenlegi erdősültsége 23%, ebből 13% valódi erdős terület, a maradék 10% egyéb erdős terület (ahol az 5 méternél magasabb lombkorona a terület 5-10%-át borítja, köztük bozót, vagy egyéb felszínborítás van). Ez az érték száz évvel ezelőtt még nagyon alacsony volt. A 2010-es FAO adatok szerint az újraerdősítés évi 1000 hektáros ütemben halad. Az erdők nagyobb része lombhullató, azon belül leginkább tölgy. A tűlevelű erdők aránya 31%, ezen belül a legalacsonyabb értéket a jegenyefenyő (1,76%) a cédrus (0,83%) és a ciprus (0,15%) éri el. Rövid fejszámolás után kiderül, hogy Libanonban 2010-ben összesen 1137 hektárnyi cédrus erdő volt. Libanonban az újraerdősítés nemzeti program, melyet a Földművelési Minisztérium végez. A cédrus erdők újratelepítését a "helyreállítani Libanon régi dicsőségét" mottó alatt végzik. Nem is akármilyen eredménnyel. Az erdőirtások aránya 0,4%, míg az újraerdősítés 0,83% évente, azaz bőven pluszban vannak.
Cédruserdők egykor és most
Sok helyen az erdőtelepítés abból áll, hogy kitiltják a kecskéket a már meglévő cédrusok közeléből, így az erdő gyakorlatilag önszorgalomból terjeszkedik. Ilyen munka folyik az Al Shouf Nemzeti Parkban is, ahol három különálló erdő nyújtózik lassan egymás felé a hegyoldalban.
Libanonban két csemetekertet létesítettek, egyet északon, egyet délen, ezekben szaporítják a facsemetéket, melyekből az új erdők lesznek. A telepítés üteme ugyan nem olyan mértékű mint Törökországban, ahol a tauroszi cédrust (Cedrus libanii ssp. stenocoma) milliós egyedszámban ültetik a névadó hegységben, de Libanonban ez egyéb mellékhatásokkal is jár. Bécharré felett a cédrusok védelmébe beletartozik a táj védelme is, ennek érdekében rengeteg épületet egész egyszerűen elbontottak a környéken, sőt még a hadsereg sí iskoláját is odébb költöztették.
Csontváry Kosztka Tivadar: Magányos cédrus
"Ültess el egy cédrust a hegyen és meglátod, hogy száz év múlva, lassan erdő lesz belőle." A. De Saint-Exupéry
Viktória királynő ideje óta sikerült stabilizálni a cédrus állományt, a szigorú védelem és az újratelepítés meghozta a maga eredményét. Ha ilyen ütemben hódítják vissza a cédrusok a Libanon-hegységet, az utánunk következők már sűrű, összefüggő cédruserdőkben kirándulhatnak. Ha nem vagyunk hajlandóak ellátogatni néhány fa kedvéért Libanonba, jó hírünk van! Magyarországon is élnek libanoni cédrusok, szám szerint hat példányról van tudomásunk, egy a soproni Lővérekben, egy az alcsúti arborétumban, kettő Gödöllőn az Erzsébet parkban, egy Dénesfán a Cziráky kastély kertjében, egy pedig Budapesten, a Kondor utcában.
Ajánlott és felhasznált irodalom:
Őszintén szólva a poszt eredeti, a szerző Kata által adott címe az volt, hogy Itthon és otthon is jó, amit eléggé el nem ítélhető módon megváltoztattam, mert úgy éreztem a történetből, hogy a sikeres walesi karrier ellenére a hiányérzet is ott van az életében. Ami tulajdonképpen a siker ára (de lehet, hogy tévedek). Mindesetre olvassátok el Kata történetét, a képekért is köszönet neki.
Hogy milyenről? Például olyanról, ami a tengereken, óceánokon hajókázva telik. (Mondjuk nekünk személy szerint lennének fenntartásaink a gyakorlati megvalósítással kapcsolatba, de az elmélet mindenesetre tetszetős.) Szóval a legtöbben csak szeretnének, ám van egy kanadai család, amely ezt meg is valósította.
(fotók: instagram.com/sailing_necesse)
Ha a bejegyzés címében feltűnik a kettőhatvanhatos szám, a törzsolvasók talán már tudják is miről lesz szó - és remélem hogy ilyenkor jellemzően inkább örülnek az újabb cikknek, mintsem csalódottan kattintanának tovább. Az újabb olvasók, no és a rend kedvéért azonban ide is szükséges egy kis felvezetés: a múlt évben néhány buszbarát összeszervezett egy fotóstúrát Rudabánya és Aggtelek környékére, egy Ikarus 266-ossal, mely típus a hazai utakról kiveszőben van. A túrát idén tavasszal egy újabb követte Ózd térségében, és hamar jött a következő ötlet: júniusban irány a Cserehát, és a Zemplén nyugati fele. Ennek rövid összefoglalóját olvashatjátok most, annyi rendhagyó kiegészítéssel, hogy a beszámolóba bekeveredik néhány, korábbi évben itt töltött nap emléke, és a hozzá kapcsolódó "ismeretterjesztés" is.
