Miközben Európa jórészt a görögökre figyel, vajon beborulnak-e vagy sem, ismét egyre többet emlegetik az elemzők Portugáliát és Spanyolországot, mint olyan gazdaságokat, amelyek komoly bajba kerülhetnek egy esetleges Grexit (görög távozás az eurózónából) után. Ezért is örültem meg spanyol országfelelősünk, Roxi írásának, amely az ottani helyzettel foglalkozik – egyszerre átfogóan és személyesen. 
Olyan hamburgert ehetsz itt, mint sehol máshol a világon. És egyébként is szuper kajákat ehetsz a városban, ami néhány évtizedenként leég. Ha Londonba mennél, ebből a videóból kiderül, hogy mit érdemes megnézni, hova kell feltétlenül ellátogatni, mit kell megkóstolni:
A helyszínek listája:
A Youtube-csatornánkra itt lehet feliratkozni. Jövő héten új rész: Róma. Eddig volt: Párizs, Madrid.
Kánikula, nyár, egy kis zápor még megfér egymás mellett, a csütörtök délelőtti helyenkénti 40 fokos meleget ítéletidő váltotta délután. Engem fél ötkor a Déli pályaudvaron ért el a vihar, a máskor szokásos 35 perces hazajutásomból 180 perc lett. Nézzük az események közlekedési vonat(k)ozását!
Semmi sem indul, semmilyen késés nincs kiírva, egy kósza vonat érkezik a szakadó esőben. A volt postavágányok helyén sín-úszta-tó alakult ki, lassan a sínfej sem látszik ki a víz alól, az ott várakozó Dezső valószínű fel fog fázni. A víz az Alkotás utca felől érkezik.
Ha nem is örökké, de azért sokáig emlékezetes marad a tavalyi Balaton Sound, amely kis híján Atlantiszként süllyedt az esős időjárás miatt mocsárrá változott zamárdi strand mélyére. Egy hagyomány akkor szép, ha ápolják, szóval naná, hogy a szerdai, az egész országot letaroló atomvihar az idei fesztivál nulladik napját sem kímélte.
Olyan erővel érkezett a lehűlés, hogy biztonsági okok miatt - rögtön a megnyitó után - volt egy hosszabb szünet is, de a sztárfellépők közül végül mindenki megkapta a maga idejét a nagyszínpadon. Ami egyébként nem sokat változott tavaly óta, ellenben egy csomó helyszínt arrébb pakoltak a szervezők, elsőre szellősebbnek, élhetőbbnek tűnik így a fesztiválterület. Több a sportolási, szórakozási lehetőség is, igényesebb a gasztronómiai kínálat, aminek szintén örülünk.
A nulladik napnak és a viharnak köszönhetően szerdán mintha még kicsit takarékon pörgött volna a fesztivál, de csak addig, amíg a nap húzónevének számító, Magyarországra hosszú idő után visszacsábított Tiësto oda nem állt a pultba. Mint hangyák a cukros vízre, úgy startoltak rá az addig az eső elől bújkáló fesztiválozók a nagyszínpad előtti legjobb helyekre, hogy aztán másfél órán keresztül ugráljanak az amúgy bárki mástól hallható, kissé monoton fesztiváldurrogásra.
Tiëstót pár kilométerrel arrébb (Siófokon), és jó néhány évvel ezelőtt akkor láttuk utoljára, amikor még a világ egyik legnagyobb trance-DJ-je volt, amikor még zenét is játszott és írt. Azóta már inkább csak sok pénzt szeretne keresni, amivel tulajdonképpen nincs is semmi baj, amíg nem rakja fel a régi nagy slágereit valami veretős remixben. Az azért különösen lehangoló tud lenni. Hasonló érzés volt, amikor a szett messze-messze legjobb, a régi időket idéző zenéje után visszatért a döngölés.
Ha a szakmában szentírásként kezelt, de azért minimum kétes értékű DJ Mag százas listájának elejét vesszük alapul, a szervezők tényleg kitettek magukért, egy rakás sztárt (az első húsz helyezettből hetet, köztük az első kettőt) sikerült elcsábítaniuk az idei fesztiválra. De sajnos az idén hiányzik az igazi sokszínűség: tavaly legalább volt egy Armin van Buuren mutatóba, az idén viszont még ő sincs.
Így aztán a dallamosabb elektronikus zenék ezúttal kompletten hiányoznak a fesztiválról, ami nem biztos, hogy hosszú távon a legjobb irány (kint lehet próbálkozni). Legalább Tiësto meglephetett volna minket, de talán majd legközelebb.
Viszont az időjárás mostantól rendben lesz, az igazi buli még csak most indul, úgyhogy irány Zamárdi!
A Husqvarna Magyarország és a HelloWood már július 3-án beharangozta az Akvárium előtt posztoló hatalmas faépítménnyel a Ropolypusztán péntektől kezdődő profi favágóverseny hírét. A különleges technikával és zsindelyes tetővel elkészített fészerrel egyúttal népszerűsíteni is szeretnék a favágó versenyeket és a faanyagok, favágó eszközök felelős használatát. A HelloWood és a Husqvarna csapatának építményéhez tevőlegesen hozzájárult Cinthya Dictator (fotós és közszereplő), aki a gallyazás versenyszám bemutatásában is kivette a részét.
2014-ben éppen 325 éves Husqvarna cég (kertészeti és fakitermelő eszközöket gyártanak és forgalmaznak) tavaly rendezett egy születésnapi favágóversenyt, ami olyan jól sikerült, hogy 2015-ben már két rendezvényt is beterveztek. Ebből az első a Zselici Csillagoségbolt-parktól 2 km-nyire, Ropolypusztán lesz a SEFAG Állami Erdőgazdaság területén. A másodikat pedig szeptember 12-én rendezik a Bükkben, Varbó-Fónagyságon.
TIPP! A verseny után a Zselici Csillagoségbolt-park szombaton 10-18 óráig várja programokkal, túrával és természetesen tiszta égbolttal a látogatókat. Érdemes megnézni a naptávcsövet és a csillagvizsgálót Magyarország egyik legkevésbé fényszennyezett pontján.
Marco Polo szerint a Maldív szigetvilág az Indiai-óceán virága. Való igaz, a szigeteket a legszebb gyöngyszemei az óceánnak. Van is belőlük 1192 darab, de ebből csak mintegy 200 lakott, ill. a turizmus kiszolgálására 87 szigetet "tartanak fenn" a lakosok.
Mi azt láthatjuk, hogy gyönyörű szálláshelyek, a fehér homokos part, a romantikus lagúnák és a kimagasló vendéglátás olyan élményeket biztosít, ami miatt könnyen visszatérő vendéggé válik az ide látogató. Nem csak ideális nyaralóhely, hanem ismert búvárparadicsom, szerelmi búvóhely és nászút cél. Utóbbi kapcsán sokan jönnek ide házasodni. Tökéletes helyszíne a napfény és a fürdőzés szerelmeseinek.
Az 5 éve indult programban július 18-ig lehet pályázni „A Holnap városa” címért, melyet Magyarországi városok számára írtak ki összesen 4 kategóriában.
A Fenntartható városért, a Zöld városért, az Üzlet a városért, és a Művészet, a kultúra, az örökség megőrzéséért kategóriákban lehet pályázni július 18-ig a „A Holnap városáért" Díjra a City Hungary Programban. A program lényege, hogy a fenntartható és élhető magyar városokért indított EXPO és Konferencia megfelelő keretet adjon az üzleti szféra és az önkormányzatok párbeszédének a városfejlesztéssel kapcsolatban. Célja pedig nem más, minthogy maguk a lakosok élvezzék a sikeres egyeztetésekből adódó vívmányokat.
„Minden helyi közösségnek megvan a maga karaktere, ha tetszik, a maga egyénisége. Más-más természeti, gazdasági, kulturális, társadalmi adottsággal rendelkezve más-más módon, más-más formában, részben saját útjukat járva válhatnak minél fenntarthatóbbá, minél élhetőbbé a települések. Ehhez ösztönző erő lehet, ha büszkék lehetünk saját értékeinkre, munkánkra, s erősségeinkre építkezve tudunk továbbfejlődni. Ezért indult útjára a Holnap városáért Díj is.” - vallják a szervezők.
A program és A Holnap városáét Díj főpartnere az UNESCO Magyar Nemzeti Bizottsága
A tavalyi győztes volt a Fenntartható városért kategóriában Budaörs. A Zöld városért kategóriában Gödöllő és Miskolc városok önkormányzata, valamint Alcoa-Köfém Kft. (székesfehérvári könnyűfém mű). Az Üzleti városért kategóriában a Cívis Ház Zrt., a Művészet, a kultúra, az örökség megőrzéséért kategóriában pedig Veszprém város önkormányzata nyert, és Mezőkövesd, illetve a mezőhegyesi Helytörténeti Gyűjtemény különdíjat kapott. A kategóriákról bővebben itt lehet olvasni.
A Holnap városáért Díjra pályázatra ITT lehet pályázni
Bármerre is járunk az Egyesült Királyságban, bárkivel is beszélünk, az biztos, hogy szóba kerül, mennyire szeretik a curry-t. Már a brit mindennapok része, hogy hétvégén kiugranak egy curry-re a helyi étterembe, curry van a menüben, ha a barátok átmennek egy kis lazulásra vagy csak egyszerűen valami finomat szeretnének készíteni vacsorára.
Mire az ember megszokta és elfogadta, hogy boldog-boldogtalan tetováltatja magát, hirtelen a semmiből felbukkant egy új divat, ami azért elsőre inkább őrületnek tűnik: a testbillog.
(forrás: Channel 4)
Orsi írásában talán az első hazaérkezés csalódásairól szóló rész az, ami a leginkább elgondolkodtató, hogy az ember miként esik ki abból a baráti körből, ami Magyarországon élete egy fontos része volt – legalábbis az ő esetében így történt. Az írás a Magyarország és én pályázatra érkezett. (Orsi képéhez annyi magyarázat tartozik, hogy az ikonikus magyar termékeket külföldön is be lehet szerezni – az édességre ne ugorjatok…)
Szavazni ma is a poszt végén és a Facebookon lehet.
Július 15-én szerdán kezdődik az idei, sorban a 12. VeszprémFeszt és július 18-ig, szombatig tart. A fesztivál négy napja alatt a megszokott, igényes, magas színvonalú koncertekkel szórakoztatják a közönséget. A szervezők azt ígérik, az idei fesztivál még szerteágazóbb zenei élményt nyújt majd, mint eddig bármikor.
Koncert a belvárosban (Fotó: Melczer Zsolt / veszpremfeszt.hu)
A Nagyszínpad július 15-én nyit a Supertramp énekes-dalszerzőjének, Roger Hodgson-nak a koncertjével. A művész, akinek nevéhez 60 millió eladott lemez fűződik, először jár Magyarországon.
Roger Hudgson és bandája (Fotó: veszpremfeszt.hu)
A funky/soul/diszkó egyik legnagyobb csapata a rendezvény másnapján áll színpadra. Ők a Kool and the Gang, akik 1964 óta mutatják a zenei irányt.
Koncertet ad Dee Dee Bridgewater amerikai jazzénekesnő és Irvin Mayfield jazz trombitás, az általa alapított New Orleans Jazz Orchestra kíséretében. Közös koncertjükön a hamisítatlan new orleansi – dixilend – jazz ötvöződik Bridgewater klasszikus jazzt megújító stílusával.
Kool and the Gang (Fotó: Silvia Mautner)
Utolsó nap lép fel a Veszprém Arénában Emeli Sandé világhírű brit R&B és soul énekesnő és dalszerző. A sztárok mellett olyan nagy nevek lépnek még fel, mint Mike Stern és Didier Lockwood, Jack DeJohnette Grammy-díjas dobos, Carmen Souza és Theo Pascal, Movits! vagy a Moonlight Breakfast.
A fesztivál már ismert kísérőrendezvénye, a nagy népszerűségnek örvendő Rozé, Rizling és Jazz Napok (július 10-19,) idén sem marad el. 2015-ben is a Balaton környéki borászatok kínálatát, kézműves ételeket, illetve naponta 3 koncerttel a hazai jazz élet és a jazzal határos műfajok fiatal képviselőit ismerhetik meg a részt vevők.
Az indiai kaja problémája Budapesten a Pándzsáb Tandorival meg is lenne oldva, ha nem úgy nézne ki a hely, mint egy nyolcvanas évekbeli kifőzde, ami furcsa véletlenek összjátéka folytán a pokolban üzemel. A kajájuk szenzációs, de a beltér valami szédületesen béna, ráadásul időnként egészen ijesztő pincérekkel is össze lehet futni. Nagy mázli, hogy házhoz is szállítanak, amivel például az én indiai kajaigényemet 95 százalékban le is fedik, ráadásul a futárok szuperaranyosak, csak sajnos:
De néha jól esik beülni egy étterembe, és ilyenkor jön jól a Curry House a nyolcadik kerületi Horánszky utcában.
A napokban megnéztük a helyet és tök kellemes élményekkel távoztunk. A beltér jópofa, a valamiért katasztrofálisra sikerült fotóimon ez kevésbé jön ki, de ízléses, szerethető hangulatú az étterem, ahol nagy odafigyeléssel választották ki még az asztalra kerülő alátéteket is, de hozza a minőséget a pohár, a tál, az evőeszköz is, minden.
Ki van találva.
Persze a belépéstől a felismerésig elég sok idő telik el, nekünk legalábbis vagy 45 percen keresztül kellett várnunk az első pohár italra a megérkezéstől, ami azért extrém hosszú várakozási időnek számít. Nem nagyon szoktam ilyesmin rugózni, én szeretem, ha az étterem hosszabb élményt ad, és elszomorodom, amikor egy órával az érkezésem után már belém is pumpáltak három fogást, több pohár bort és fizettem. Vacsorázni járni szerencsés esetben egész estés projekt, amit olyanokkal élsz meg, akikkel szívesen töltöd az időt, szóval ha elhúzódik az esemény, az csak jó, az élmény így kevésbé lesz gyártószalagszerű.
Viszont amikor a négy megrendelt mangó lassiból csak kettő jön ki 45 perccel a megérkezésünk után azzal a magyarázattal, hogy ezek már elkészültek, és már a másik kettő is folyamatban, akkor habitustól függően felhúzod magad, vagy elkezdesz röhögni. Én a másodikat ajánlom.
Várakozás közben legalább meg tudtuk figyelni, ahogy feltelik az étterem, nyolc-fél kilenc körül már alig volt szabad asztal, és a vendégek közel fele indiai volt, aminél jobb reklám egyébként nem kell. És amikor megjöttek az ételek, mert csak megjöttek, kiderült az is, hogy megérte várni: jól, autentikusan fűszerezett, karakteres fogások ezek, amik tökéletesen hozzák az eredeti indiai kaják ízét.
Ettünk tandoori csirkeszárnyat (fűszeres csirke szárnyak tandoori kemencében sütve), csirke tikkát (tandooriban készült csirkemell tikka fűszerekkel pácolva, gyömbérrel, fokhagymával, joghurttal), csirke curry-t (csirkemell file darabok hagymával főzve, joghurtos, paradicsom mártással, fokhagymával és gyömbérrel), biryani rizst, fokhagymás naant és lencsét.
Ahogy már írtam is, a tálalás szuperízléses, és az ízek is kiválóak. Két éve, amikor Indiában jártam, amit lehetett, és ami nem fenyegetett a vérhas veszélyével, felfaltam Mumbaiban, és ezek a fogások elég jól hozták az ottani ízvilágot. És odafigyelnek az egyéni preferenciákra is, tehát ha valaki enyhén csípősen kéri, az náluk nem azt jelenti, hogy csak fél zsák csilit raknak bele, az valóban csak enyhén csípős. Összesen talán annyi az észrevétel, hogy az én ízlésemhez egy hangyányit visszafogottak voltak a fogások, a Pándzsábban bátrabban, erőteljesebben fűszereznek, szóval az másfél lépéssel még közelebb van az eredeti indiai ízvilághoz, viszont a Curry House meg talán az átlagos magyar ízléshez simul ügyesebben, szóval mindegyiknek megvan az előnye.
Két személy itallal és borravalóval kb. 10 ezer forinttal számoljon.
Curry House
Budapest, Horányszky utca 1
06304488400
A poszt a szerző hozzájárulásával és engedélyével változtatás nélkül kerül bemutatásra itt. Az eredetit a www.hellomagyarok.hu-n olvashatjátok el.
20 évvel ezelőtt, Hawaii-n éltem egy ideig és akkor, ott, a magyar közösségben hallottam egy öreg emigránstól azt a bölcsességet, amit a mai napig igaznak és alapvetőnek tartok.
Egy parkban összegyűltek minden héten a magyarok és barbecue közben információt cseréltek, munkát szereztek és ajánlottak, barátkoztak és természetesen politizáltak. Többször előkerült, hogy „otthoniaknak” mit és hogyan kellene, kellett volna csinálniuk, mindig volt valaki, akinek volt megfejtése a problémákra. Egyik este különösen felhevülten és vehemensen vitatkoztak az éppen akkor aktuális magyarországi problémákon olyan magyarok, akik közül sokan a háború után, illetve a hetvenes években jöttek el. Ekkor hangzott el egy addigra már 60 felé járó barátunk szájából, hogy azok ne próbáljanak meg okosak lenni, akik a nehéz pillanatokban maguk mögött hagyták az országot és semmit nem tettek azért, hogy élhetőbb, szebb vagy jobb legyen. Nem baj az, ha valaki a jobb megélhetés, a nyitottabb szemlélet, a több pénz vagy bármi miatt új hazát – na jó, lakhelyet – választ, csak ne tegyen utána úgy, mintha ő sokkal jobban meg tudta volna oldani a problémákat, mint azok, akik otthon maradtak.
Néhány év magyarországi tartózkodás után, két éve ismét elköltöztem otthonról, ezúttal már gyerekekkel, családdal. Ez a gondolat ismét eszembe jutott, éppen amikor elhatároztam, hogy nem olvasok többet magyarországi híreket. Csak felidegesítem magam, dühöngök és nem értem azokat, akik otthon ülnek és hagyják, hogy bárki bármit megtegyen velük vagy az országgal.
Eleinte reggeli kávé helyett olvastam a friss híreket, nem is nagyon volt szükség koffeinre, hogy felmenjen a vérnyomásom és rendesen felébredjek. Ha egészen ideges akartam lenni, akkor még a kommenteket is elolvastam, azoktól tuti úgy mentem neki a munkanapnak, hogy alig bírtam megállni.
Aztán találkoztam más magyarokkal és észrevettem, hogy kétféle hozzáállás van: az egyik figyeli a híreket, vadul vitatkozik, amikor lehetősége van rá és úgy nagy általánosságban elmondható, hogy elhozott mindent a magyar mentalitásból, ami rossz. Nem vitatkozik, hanem személyeskedik, nem érvel, hanem ordít (esetleg 62-es fontot használva nyilvánít véleményt vagy minden mondatát minimum 10 db felkiáltójellel zárja). Irígy azokra, aki előbb jöttek, előbbre tartanak, kommunistázik/zsidózik/bármizik és szidja a bevándorlókat (che???), fúr és szembemegy mindenkivel, előbb kikönyörgi a segítséget („ti már régebb óta itt vagytok, jobban tudtok segíteni..”), aztán az első adandó alkalommal átver, lelép, cserbenhagy, röviden: kicsiben hozza a magyar valóságot. Ezért rendesen panaszkodik is, hogy nem tud gyökeret ereszteni, hogy nem tud beilleszkedni, hogy nem érti a környezete a viselkedését. Csak magyarok társaságát keresi, és megszállottan bizonygatja a magyarságát. Esetleg mondjuk tízezer kilométerre a hazájától… Ehhez hozzátartozik természetesen az is, hogy sokkal jobban tudja, mit kellene az otthoniaknak másképp tennie és még külföldön is ássa tovább a „pártok közötti árkot” – ismétlem – több ezer kilométerre a magyar valóságtól.
A másik típus tudomásul veszi, hogy nem otthon van. Nem próbálja meg megmagyarázni a befogadó országnak, hogy az mindent rosszul csinál, legfeljebb megpróbálja a maga módján megoldani, ha problémája van. Otthonról csak az ötleteket hozta magával, megvalósít, kreatív, lelkes és vállalkozó szellemű. Ennek köszönhetően általában sikeres is. Éppen ezért nem vagy csak csekély mértékben érdeklik az „otthoni” hírek, sokszor nem is érti, hogy miről beszélnek neki a rokonok és barátok, amikor öntik rá az információt, nyakló és kérés nélkül.
Én is ilyen lettem az elmúlt néhány hónapban. Nem zárkózom el attól, hogy meghallgassam a magyarországi híreket, de nem keresem már őket. Néha elér egy és más a közösségi médián keresztül, de már inkább nem mélyedek el benne, nem hagyom, hogy 2500 kilométerről is mérgezzen az, ami miatt eljöttem otthonról, ami miatt elhoztam a gyerekeinket.
Nem várhatjuk (el), hogy megváltozzon bármi is Magyarországon (vagy a fejekben, főleg a felnövekvő generáció fejében), amíg magunkban hordozzuk azokat a szokásokat, mintákat, amelyek miatt oly sokan kerekednek fel és hagyják el az országot. Amíg ragaszkodunk ezekhez a rossz beidegződésekhez és magunkkal cipeljük olyan helyekre is, ahol nincs létjogosultságuk. Sokan felháborodtak, amikor egy ismert újságíró arról panaszkodott nemrégen, hogy ő már inkább nem mondja meg külföldön, hogy magyar – köztük olyan, külföldön élő magyartól is érkezett kritika, akinek egyéb megnyilvánulásai fényévnyi távolságra voltak az európai normáktól vagy az őt befogadó ország szellemiségétől. Hurcoljuk magunkkal az otthoni híreket, tönkretesszük azt az közeget, ahova elmenekültünk előlük és mintha még örülnénk is annak, hogy panaszkodhatunk és idegeskedhetünk ezeken a problémákon.
Én inkább megiszom a kávémat reggel, nyugodtan és békésen.
Alig több, mint egy hét, és jön a nyár egyik legszórakoztatóbb sporteseménye, legalábbis nagy erőkkel készülünk rá, hogy az legyen, az I love Balaton Öbölátúszás. Július 19-én vasárnap 11:30-tól indulnak a rajtidőpontok attól függően, hogy milyen távon úszol, választhatsz 800 méteres szupermini távot is, aminek még egy kényelmesebb teve is nekivághatna, és lesz 3600 méteres táv is (meg a kettő közt egy 1500 méteres). Rajt minden esetben a Tihany Hajóállomási strandon (ide buszokkal szállítunk a célállomáson létesített versenyközpontból), a Napsugár Beachen, cél Balatonfüreden, a Marina Hotelnél, ahol óriási meglepetés fogad (oké, már nem lesz meglepetés):
Verrasztó Evelyn, Európa-bajnok magyar úszó, olimpikon, ötvenkétszeres magyar bajnok és testvére, Verrasztó Dávid, Európa-bajnoki ezüstérmes magyar úszó gratulál majd, hogy teljesítetted a távot.
Ez olyasmi, mintha a kondiban kinyomnál egy nagyobb súlyt és utána Arnold Schwarzenegger veregetne büszkén hátba.
A mezőnyben lesznek igazi sztárok is, de a legnagyobb vállalást Kovács Koko István olimpiai és világbajnok ökölvívó tette, aki úgy ússza le a 3,6 kilométeres távot veletek, hogy előző este még lefutja az I love Balaton Éjszakai Futás versenyén (eufemizmus: versenyünkön) a 21 kilométeres távot, méghozzá két óra alatt. Ő lesz az iramfutó, aki húzza magával a mezőnyt, de ez sem tántorítja el attól, hogy másnap lenyomja a 3,6 kilométert a nyár egyik legszórakoztatóbb sporteseményén (legalábbis nagy erőkkel készülünk, hogy az legyen).
A verseny honlapján minden infót megtudhatsz, ha még nem tetted, jelentkezz most, a három táv közül biztos találsz olyan, amelyik megfelel, hogy elmondhasd magadról, megcsináltad, átúsztad az öblöt.
De mik is azok a schanigartenek, melyek már intézményesültek, és a császárvároshoz annyira hozzátartoznak, mint a Hofburg, vagy a Schönbrunn parkja? Ne gondoljunk semmilyen ördöngös dologra, schanigarteneknek a vendéglátó egységek utcára kitelepült részét nevezik. Lényegében kerthelyiség, de mégsem egészen, hiszen az asztalok és székek a közterületből hasítanak ki egy szeletet, melyért a tulaj extra fizet. A béreket a város állapítja meg, nagyságtól és kerülettől függően. Azt is meghatározhatják, milyen formájú és színű napernyők boríthatják az utcát. A Grabenen, hogy elegánsabb legyen, a bézs, a szürke és a fehér szín a megengedett.
Nagy becsben is tartják ezeket. Minden évben választanak közülük "legeket". A Bécsi Gazdasági Kamara három kategóriát ír ki, melybe nevezhetnek a kiülős helyek. A klasszikus, a természethez közeli és a rejtett gyöngyszemek csoportban hirdetnek győztest. A Goldener Schani-díjról egy építészekből, dizájnerekből, újságírókból és szakemberekből álló zsűri dönt.
Klasszikus kategóriában az idei győztes, az Ulrich étterem (7. kerület, Ulrichplatz 3.)
De honnan e fura név, a schanigarten elnevezés? Erre vonatkozóan többféle legenda kering Bécsben. Egyesek szerint schanigartenek már 1754 óta léteznek. Állítólag ekkor, egy bizonyos Johann Schani Taroni nevezetű úr vert először sátrat a Grabenen, a kávézója előtti helyen, hogy vendégei kedvükre igyanak a szabad ég alatt. 
A természetközeli kategória győztese, a Marina étterem (20. kerület, Handelskai 343.)
De ne hagyjuk ki azt a változatot sem, miszerint épp egy Sanyi nevű magyar lóti-futi kapkodásának szüleménye a turistacsalogató és nagy hasznot hozó, leleményes ötlet. Történt egyszer, hogy Sanyi, akinek a tulaj, rámutatva a berendezésre, annyit mondott csak, tedd ki ezeket, nagy igyekezetében az utcára terített. Hogy mennyi ennek a valós alapja, ki tudja. Annyi biztos, a der Schani a német nyelvben kifutófiút jelent. De hogy Sanyi, vagy Schani volt-e előbb, kérdéses.
A rejtett ékszerek kategória győztese a Kristian's Monastiri étterem (7. kerület, Neustiftgasse 16.)
Mindegy is, kinek köszönhető ez a roppant innovatív ötlet, annyira bevált és népszerű lett, hogy özönlött a tömeg. A sikert a konkurencia megirigyelte, gyorsan leutánozta, és kipakolt a többi is az utcára. Ma már a schanigarten a vendéglős kultúra szerves része, van is legalább 2000 belőle. 
A Fabios étterem klasszikus kategóriában jelöltként szerepelt (1. kerület, Tuchlauben 4-6)
A schanigartenek szezonálisan üzemelnek, időjárástól függően március elején nyitnak és novemberben zárnak. Ez a mostani rend. Hogy marad-e ez a nyitva tartás, különösen azután, hogy 2018-ban általános dohányzási tilalom lép érvénybe a vendéglátóhelyeken, kérdéses. Az érdekeltek már lobbiznak, hogy a schanigartenek egész évben üzemelhessenek, hogy a vendégek kulturált körülmények között pöfékelhessenek.
A titkos kategória egy másik jelöltje, a Beaulieu étterem (1. kerület, Herrengasse 14/18)
Fotó: saját
Ha tetszett a poszt, csatlakozz a Bécsi fekete Facebook közösségéhez: itt
Lassan tényleg eljön az a pillanat, hogy megy egy levél az albán turisztikai hivatalnak, mert már-már a kezdeti idők Chile-mániáját kezdi idézni a kialakulóban lévő Albánia-kultusz itt, a blogon. A viccet félretéve, miután nemrégiben (egészen pontosan három hete, ha jól számolom) jelent meg Ginix írása ottani élményeikről, most jöjjön egy másik albániai történet, ezúttal emiGrant tollából. (A képekért külön hálás köszönet!)
Shkodra - kilátás a hotelszobánkból
A hirdetők álma, az új álompár lehet Andy és Kim Murray, szakértők szerint legalábbis a teniszcsillag piaci értékét legkevesebb 30 millió fonttal emeli meg. No nem mintha ezért házasodtak volna össze, de nyilván kellemes következmény.
(fotó: andymurray.com)
