Egyike a világ utolsó, a nagy nemzetközi vérkeringésbe be nem kapcsolódott országainak, rengeteg hallunk róla, de turistaként csak kevesen jutnak be – legalábbis ez a kép él Észak-Koreáról. De vajon igaz-e és mi történik akkor, ha ott töltenénk el a szabadságunkat? A felmerülő kérdésekre a Lonely Planet válaszait idézzük.
(fotó: Andrea Uri - instagram.com /andrea_uri)
Összességében egy izgalmas, nem túlságosan szép, sőt esetenként akár unalmasnak is mondható mérkőzésen sikerült a 99 éve várt csoda, Chile tizenegyesrúgásokkal 4-1-re legyőzte Argentína válogatottját, így valóra vált az álom (és egyben az én tegnapi jóslatom is) és megkockáztatható, hogy sokak véleményével ellentétben a chilei labdarúgás életében új aranykorszak kezdődik. Amikor a tizenegyesrúgások végén, Alexis Sánchez bevágta a mindent eldöntő büntetőt, egész Chile (sőt, a diaszpórák mindenütt - és igen, még Magyarországon is) egy emberként kezdett óriási fiesztába és ez még az Estadio Nacionaltól több mint 3500 kilométerre fekvő antarktiszi légitámaszpontra, a Frei Montalvára is igaz, ahol 72 ott szolgáló katona tört ki hatalmas ünneplésben a mínusz 30 fokos hidegben.
Az utcák országszerte megteltek dudáló, kiabáló, táncoló emberekkel, mind a 15 régió székhelyén reggelig tartó buli vette kezdetét és ahogy a magyar nyelvű internetes portálokon is látható volt, végre egyszer az elmúlt évek után Chile nem a földrengései, áradásai, természeti katasztrófái miatt került be a sajtóba, hanem egy igen megérdemelt sportsiker miatt - a győztes csapatot pedig néhány órával a siker után Chile elnökasszonya, Michelle Bachelet is fogadta a La Monedában és az 1 évvel korábban, a brazíliai világbajnokság utáni fogadás hangulatához képest jóval vidámabban teltek a percek. Bár egyetlen játékos sem nyújtott szerintem igazán kimagasló teljesítményt, ami mindenképpen említésre méltó, az a döntő legjobbjának választott Aránguiz elévülhetetlen, szürke eminenciásként betöltött munkája és Claudio Bravo több bravúros megmozdulása - a másik oldalon viszont szomorúan kell szólni Messi szürke teljesítményéről, Alexis gólnélküliségéről és Vargas teljes eltűnéséről...de miről is beszélek most? Hiszen Chile megnyerte története során először a Copa Américát, úgyhogy gratula a csapatnak, szép teljesítmény volt. ¡Viva Chile Mierda!
Amikor a következőhöz hasonló történetet hallok, vagy olvasok, eszembe jut, hogy minden relatív. Relatív az, hogy mennyire szegény, szerencsétlen, vagy beteg az ember. Relatív az, hogy mennyit szenvedünk. Ha példának okáért átszúrom a kezemet egy késsel, nem halok bele, de abban a közösségben, környezetben ahol élek nem túl szokványos, súlyos eset. Azonban álszentség lenne, ha ezért sajnáltatnám magam, vagy megengedném magamnak, hogy ez a kis sérülés legyengítsen, hisz rengetegen vannak olyan emberek, akik ennél sokkal többet szenvednek/szenvedtek.
Fotó: euromaidanpress.com.
Vadim Svyrydenko képzett ember, egészségügyi és gazdasági diplomával is rendelkezik, és a háború előtt a Moskovski Komsomolets nevű orosz napilapnál dolgozott. Mikor megkapta behívóját, diszkrécióra törekedett, hisz tudta, felesége mindent megtesz majd, hogy távol tartsa a harcoktól.
Vadim egyetemi végzettségének köszönhetően felcserként csatlakozott az egészségügyi századhoz, és csakhamar Kelet-Ukrajnában találta magát. Ott eleinte ellenőrzőpontról ellenőrzőpontra vezényelték. Legelőszőr akkor vett részt éles helyzetben, mikor a chornukhynei lövöldözést követően civileket kellett ellátnia, ahol sebesült helyi parasztok fordultak hozzá.
Később már komolyabb krízishelyzetben is helyt kellett állni, amikor a teherautójuk Artemivszk mellett aknára futott. Több katona is megsebesült, három repeszt, egy pedig légnyomást kapott. Vadimnak gyorsan kellett ellátnia őket, aminek köszönhetően még időben korházba kerülhettek, így élve megúszták a véres kalandot.
Ahogy súlyosbodott a háború Vadim úgy szerzett egyre nagyobb és nagyobb harctéri tapasztalatot. A debalcevei „katlanba” vezényelték az egyik ellenőrzőponthoz. Éppen csak megérkeztek, és elhagyták a biztonságot nyújtó BTR-t, kilépve a szétlőtt, füstölgő roncshegyek közé, amikor hirtelen egy tanklövedék robbant fel mellettük. Vadim bekapott egy-egy repeszt jobb vállába és lábába is. Parancsnoka is megsebesült. A hét fős csapat épségben maradt tagjai gyorsan reagáltak, és visszarángatták sebesült bajtársaikat a BTR-be, és azonnal visszaindultak velük a debalcevei parancsnokságra, ahol az egészségügyi század is állomásozott, akik rendbe hozták Vadimot és parancsnokát. A szerencsének köszönhetően ő ezt is megúszta.
Még aznap este (február 16.-án) az összes sebesültet elindították Artemivszk felé. Két BTR-t – a könnyebb sérülteknek – és egy Uralt, meg egy Kamazt – a súlyosaknak – küldtek értük. Vadimot és parancsnokát is felrakták a konvojra, melyet útnak is indítottak. 5 kilométer megtétele után a menetoszlop hirtelen megállt. Vadim nem értette mi is történik valójában, és csak információ foszlányokat tudott kivenni abból, amit az őket szállító katonák üvöltöttek egymásnak.
A konvoj rossz irányba ment és ellenséges területre keveredtek. Egy pillanatba sem telt bele és iszonyatos lövöldözés kezdődött. Vadimot az utolsó járműben helyezték el, ami azonnal tolatni kezdett. Elmenekülni sajnos nem tudott, mert pár méter megtételét követően aknára hajtott, ami irtózatos robajjal robbant szét alatta. Vadim légnyomást kapott, szinte alig látott és hallott valamit. Már felkészült, hogy szénné ég, de szerencséjére a konvoj parancsnoka kihúzta a lángoló járműből.
A csapaton pánik uralkodott el. Látszólag az összes jármű mozgásképtelenné vált, és körülöttük cafatokba tépett emberek fetrengtek mindenütt. Aknamezőre hajtottak.
Újra lövöldözés kezdődött és a sebesült, mozgásképtelen katonák száma, csak nőtt és nőtt. Vadim halotta, hogy az egyik katona azt mondja: az Ural motorja még működőképes, abba be lehet pakolni a sebesülteket és el lehet húzni onnan. Felpakoltak rá mindenkit és megpróbáltak elindulni, de ez a jármű is rátolatott egy aknára.
Vadim egyszerűen kirepült az Uralból. Földet éréskor annyira megsérült a háta, hogy képtelen volt felállni. A szintén sérült parancsnoka – akinek mind a két lába megsérült – odakúszott a pilótafülkéhez és pokrócokat húzott elő belőle, hogy azzal betakarózva melegedhessenek meg valamennyire a fagypont alatti hőmérsékleten.
Vadim képtelen volt segíteni társainak, akiknek halálhörgését és jajveszékelését egész éjszaka hallgatta. Hiába akart felállni, rögtön összerogyott és eszméletét vesztette. Mikor reggel magára eszmélt, már síri csend volt. Mindenki meghalt, parancsnoka is. Még az éjszaka folyamán széttárta karjait, és Vadim szem láttára kilehelte a lelkét, aki hallotta azt az utolsó leheletet. A hőmérséklet azon az éjszaka mínusz húsz fok volt.
Nem gondolt a halálra, felébredtek benne az állati ösztönök. A rendkívüli körülményeknek köszönhetően tudata leredukálódott, mozgása motorikussá vált, és a halottak között kúszva-mászva csak az járt a fejében, meg kell, hogy mentse saját magát. Havat evett, és a hátizsákokban lévő megfagyott ellátmányból próbálta meg visszapótolni fogyatkozó tartalékait, de hiába. Egyre gyengébbnek érezte magát.
Alvás közben nagyon nehéz álmok gyötörték, melyek után felébredni szörnyű volt. Megpróbált felállni, de három-négy lépést követően újra és újra összeesett.
A negyedik szabadban és fagyban töltött nap után, amikor Vadimra rátaláltak a Szakadárok (a DNR katonái) rádöbbent, hogy végtagjai elfagytak. Próbálta védeni kezeit a fagytól és szinte mindig a testéhez szorította azokat kivéve, amikor eszméletlen volt. Úgy látszik ez gyakran következett be. Felemelte üszkös fekete kezeit, hogy megadja magát. A szeparatisták ráüvöltöttek, hogy álljon fel, de Vadim erre képtelen volt. Mikor ezt fogva ejtői tudtára adta, azt mondták neki másszon el a BTR-ig amivel jöttek. Mikor odaért megfogták, bedobták a járműbe, majd elvitték Donyeckig, ahol végre kapott valamilyen orvosi ellátást.
Még aznap este átadták az Ukránoknak – „inkább szenvedjenek ezzel a ronccsal ők”. Először Dnipropetrovszkba majd két nap után Kijevbe szállították, ahol megkapta a szükséges kezeléseket. Vödörszámra öntötték belé az antibiotikumokat, és a szepszist is át kellett élnie.
A fotón Vadim Svyrydenko látható.
Vadim rengeteg segítséget kapott az egész világból, és mindenkinek nagyon hálás. Állapota javul, és lassan vissza is térhetne a mindennapi élethez, ha nem lenne szüksége protézisekre. Bár az ukrán állam megígérte, hogy anyagilag is segíti felépülését, sok civil embertől kapott már pénzügyi támogatást is. Hrivnya és Euro adományszámlát is nyitottak a számára.
„Mindennél többre értékelem az emberi életet miután négy napot töltöttem a fagyban és elvesztettem kezem-lábam.” – mondta Vadim, akinek azaz álma, hogy teljes életet éljen, egész emberként dolgozhasson és önállóan készíthesse fel gyermekeit az életre.
By Szat
A bejegyzés Vadim Svyrydenko által a Censor.net-nek adott interjújából készült, melyet Vika Jaszynszka írt.
A tavalyi hat fordulót megélt, hamar népszerűvé vált zászlós játékunk után idén újítunk és a Földmérési és Távérzékelési Intézet által létrehozott fentrol.hu honlapról válogatunk Magyarországról készült légifotókat. Ezúttal szeretnénk túllépni a mi látható a képen szintű játéknál, lenne benne egy kis csavar is. Próbálunk olyan képeket válogatni, ami mondjuk nem a Nagykunság egyik kukoricatábláját ábrázolja, esetleg a Balaton kellős közepét, hanem olyan légifotókat, amelyek egymagukban is megállnák a helyüket feladvány nélkül is. Úgy tervezzük összesen 9-10 forduló lesz összesen, az eredményhirdetés majd a decemberi Pangea szülinapon lenne. A díjazás alakul, a megérdemelt korsó sör mellé egyelőre két Gemenc térképet tudunk felajánlani az első két helyezettnek!
A trollkodás elkerülése végett a kommentelést letiltottuk, komoly versenyzőink kérdéseinkre a többnyire egyszavas választ (sorszám + megfejtés) erre a címre küldjék:
pangea.geography@gmail.com
Hogy a későn érkezők is csatlakozhassanak a megfejtéseket folyamatosan várjuk majd az év folyamán, egészen az eredményhirdetésig. Éppen emiatt csak akkor fog fény derülni valamennyi megfejtésre.
Kellemes fejtörést! :)
41. kérdés. Egyetlen személy nevével indokoljuk mi köze van Gemencnek a képen látható kastélyhoz!
42. kérdés. Még húsz év kell ahhoz, hogy a képen látható szántóföldeken felépülő létesítményben meginduljon a termelés. E létesítménynek már csupán hónapjai vannak hátra, talán ez elegendő segítség ahhoz, hogy kitaláljuk, melyik évben készült a légifotó.
43. kép A jégkorszak tette híressé ezt a települést. Volt azonban más is ami miatt híres volt ez a falu. Kérdésünk, milyen szempontból volt tökutolsó ez a település Magyarországon?
44. kérdés. Soroljon fel legalább 4 államot, amelyet az elmúlt 90 évben a fehér folt kitakart.
45. kérdés. Keskeny csatornák vágják ketté az ujjlenyomat-szerű nádast, kérdésünk: mit jelölnek ezek a csatornák?
46. kérdés. A II. világháború előtt parcellázott üdülőterület illusztris nyaralóvendégeknek adott otthont. Itteni nyaralójukban töltötte fiatalkorának egy részét a világ egyik legbefolyásosabb embere is. Ki ő?
47. kérdés. Apró, romos sírhely áll a semmi közepén, melyben híres ember nyugoszik. A híres ember harmadik gyermeke is híres ember lett, kérdésünk is hozzá kapcsolódik: hogyan hívják a fiúról elnevezett leghíresebb intézményt?
48. kérdés. Mostanára már eltűntek ezek a tájsebek, de emléküket őrzi egy geológiai formáció. Most nem arra lennénk kíváncsiak, honnan kapta nevét a formáció, hanem arra, honnan kapta nevét a formáció nevét adó földrajzi fogalom?
49. kérdés. Hogyan hívták ezt a települést Luigi Fernando Marsigli Magyarországot is ábrázoló térképén?
50. kérdés. Hazánk egyik kitüntetett pontja rejtőzik a mostaninál ritkásabb erdőben. Immáron hányadik éve kitüntetett pontja ez Magyarországnak?
A megfejtők sorrendje nem sokat mutat a megfejtők valódi erényeiből, van aki csak egyetlen forduló megfejtésit küldte el és van a ki már mindháromét, sőt olyasvalaki is van aki csak néhány feladványt fejtett meg ezidáig. Végül is december elejéig bármikor nyugodtan be lehet küldeni a többit!
A helyzet a harmadik forduló után, július 5-én:
Egy kattintás és nem maradsz le az új posztokról:
Magyarország, így a főváros sincs abban a helyzetben, hogy érdemben érdemes lenne megpályázni a 2024-es olimpia rendezését! Ezért a jelentkezésünk - akárhogy is szavaz ma a Parlament a pályázati szándék támogatásával kapcsolatban - nem más, mint az olimpiai eszmeiség megerőszakolása. Hadd mondjam el, hogy miért:
Mai szerzőnket a blog állandó olvasóinak aligha kell bemutatni, hiszen (Bredpitt) Mónika törzskommentelő és több posztot is írt már. Most a Magyarország és én pályázatra beküldött írását osztom meg veletek, ami Kanadától az Egyesült Államokon át Magyarországig tart és közel negyedszázadot ölel át.
Szavazni ma is a poszt végén és a Facebookon lehet. 
Komoly válság alakult ki Japánban, azon egyszerű oknál fogva, hogy a jelek szerint az embereket egész egyszerűen nem érdekli a szex. A jelenségnek már neve is van: sekkusu shinai shokogun, azaz cölibátus szindróma. A probléma súlyosabb, mint elsőre hangzik.
(fotó: pixabay.com / akira535)
Tíz éve sikeres és népszerű a Tihanyi Szabadtéri Játékok, aminek előadásait és koncertjeit idén is élvezhetjük, július 10-től augusztus 29-ig, minden pénteken és szombaton.
Az idei repertoár szereplői országos kedvencek: Gálvölgyi János, Hernádi Judit, Liptai Claudia, Benedek Miklós, Németh Kristóf, Nagy Sándor, Tenki Réka, Tahi Tóth László, Kern András, Vári Éva, Szilágyi Tibor, Pásztor Erzsi, Lázár Kati, Lukáts Andor, Csonka András, Csányi Sándor és még sokan mások.
Interjúnkat Bujtor Judittal, a Tihanyi Szabadtéri Színház vezetőjével itt olvashatod.
A színházi előadásokon kívül fellép az Experidance, a Budapest Bár, a Csík zenekar és lesz Benkó Dixieland Band koncert is. Csütörtökönként kitűnő gyerekelőadások színesítik a programot: Alma együttes, Óz, a nagy varázsló, Vuk, Csipkerózsika, Macskakirály, Ludas Matyi, Piroska és a farkas.
Előadások:
JÚLIUS
07.10 | Budapest Bár
07.11 | Noël Coward: Vidám kísértet
07.17 | És már senki sem, korábbi címe Tíz kicsi néger
07.18 | Paul Blake: Római Vakáció
07.23 | Ludas Matyi
07.24 | Legyen a feleségem
07.25 | Benkó Dixieland Band
07.30 | Piroska és a Farkas
07.31 | Csipkerózsika
07.31 | Spanyolul tudni kell
AUGUSZTUS
08.01 | Hitted volna
08.06 | Alma Együttes gyerekműsora
08.07 | Experidance – Nagyidai cigányok
08.08 | Aranytó
08.13 | Vuk, a kis róka
08.14 | Olympia
08.15 | Csík zenekar
08.20 | Macskakirály
08.21 | A folyón túl Itália
08.22 | Budapest Bár
08.27 | Óz, a nagy varázsló
08.28 | Primadonnák
08.29 | A férfiagy - avagy nincs itt valami ellentmondás?
Részletes program itt.
Helyszín:
Bujtor István Szabadtéri Színház, Tihany
8237 Tihany, Major utca 65.
Jegyek:
Az előadásokra és koncertekre jegyeket a jegymester.hu oldalon, a balatonfüredi, alsóörsi, csopaki és révfülöpi Tourinform irodákban (ahol Szép kártyát és Erzsébet utalványt is elfogadnak), valamint a helyszínen válthatunk.
Fotók és forrás: tihanyiszabadterijatekok.hu
Csontváry az elmúlt évtizedekben igazi magyar nemzeti hős lett, és ehhez meg is van minden attribútuma: az utókor imádja, az életműve nemcsak nagyszerű, de tökéletesen egyedülálló is, és a saját korának magyar társadalma is úgy bánt vele, ahogy a későbbi nemzeti hőseinkkel illik: kiröhögte és megalázta.
Semmelweis Ignác, az anyák megmentője, igaz? Nemzeti hős. Egy elmegyógyintézetben végezte, ahol úgy megverték, hogy belehalt a sérülésekbe.
Csontváryn meg évtizedekig röhögtek, például mert vegetáriánus volt, nem ivott alkoholt és nem dohányzott, amin a Pesti Hírlap akkori cikke szerint “mi megromlott kulturált emberek csak mosolyogni tudunk.” Igen, akkoriban épp az absztinencia számított devianciának Magyarországon, tök jó látni, hogy mindig néhány évtizeddel a fősodortól elmaradva tartunk betegesnek, üldözendőnek viselkedésmintákat, és ezt a hagyományt következetesen tartjuk. Ahogy azt a szokást is, hogy „Kisebb-nagyobb körök (klikkek) lefoglaltak minden helyet, - uralják a helyzetet, ahová idegen be sem léphetett…”, legalábbis így írt Csontváry az akkori közállapotokról és arról, hogy miért volt nevetség tárgya egész életében.
A festő egyébként néhány évtizednyi megaláztatás után végül éhen halt, miután a tanácsköztársaság elvette mindenét.
Éhen halt.
Legyen valami elképzelésünk arról, hogy mennyire tartották akkoriban az életművét: az örökösök megpróbálták anyagárban eladni a jó minőségű vászonra festett képeket fuvarosoknak, és ha nem lép közbe egy fiatal építész, Gerlóczy Gedeon, aki felfedezte Csontváry zsenialitását, és nem vásárolja fel a képeket, egyetlen festmény sem marad ránk.
Most meg százmilliókat érnek Csontváryk.
Persze elég tipikus festősors ez, egyébként meg minden előzmények túllépve tényleg nehéz eltekinteni attól, hogy a fickó egy napról-napra jobban megkattanó, egyre biztosabb kezű zseni volt. Élete jelentős részében nyíltan hangoztatta, hogy ő a legnagyobb festő ever, és bár ezt a versenyt nincs értelme kiírni, de a tökéletesen egyedi stílusban, valahol a realizmus, szimbolizmus, expresszionizmus és posztimpresszionizmus közt alkotó festő képei tényleg hihetetlenül izgalmasak.
És most, hogy 52 év után végre egy helyen, a Honvéd Főparancsnokság épületében meg lehet nézni az életmű legfontosabb festményeit, nehéz elvonatkoztatni attól az érzéstől, hogy volt egy Cézanne, vagy van Gogh-szintű festőnk, akit viszont még mindig nem ismerünk eléggé, pedig elég régóta hangoztatják viszonylag elismert művészek, hogy érdemes lenne foglalkozni vele.
1948-ban Párizsban állították ki a Csontváry képeit. Picasso a látogatási időn kívül egy órára bezárkózott a festményekkel, majd a teremből kilépve azt mondta: „Nem is tudtam, hogy rajtam kívül más nagy festője is volt századunknak.”
A fenti kijelentéssel egyébként Csontváry valószínűleg vitába szállt volna és kikérte volna magának, hogy egy napon említsék mindenféle picassókkal, őt, aki saját bevallása szerint fontosabb festő volt, mint Raffaello.
Zajlik az élet.
Vissza a kiállításra: a helyszín fantasztikus, jobb helyre nem is nagyon vihették volna a képeket, amiknek a mérete a néhány tenyérnyitől a harminc négyzetméteresig terjed. Az elrendezés hibátlan, jó ritmusban érkeznek egymás után az életmű fontosabb állomásai, a leírások nem hosszúak, emészthetők, a bevilágítás tökéletes, sosem kell azzal szembesülnöd, hogy nem látsz egy részletet egy bosszantó becsillanás miatt. Tök jó ötlet, hogy a kiállításain mindig megjelenő Csontváry most is felbukkan, egy színész játssza el őt nagy kivetítőkön, kár, hogy néhány helyen alig lehet érteni, amit mond, mert rossz a hangosítás. Bónuszként a tárlat végén számítógépeken nézhetsz bele a festő életébe, de unalmas, száraz leírások helyett szándékosan Facebook-szerű felületeken tudod megnézni az ismerőseit, élete eseményeit. Telitalálat.
És akkor a festmények: állítólag Csontváry tök megosztó, vagy imádod, vagy rosszul vagy tőle. Mindenesetre tökéletesen egyedi képeket látsz, amik pont annyi újat hoztak a festészetben, mint bármelyik nagy impresszionista életműve, és ha csak kicsit is vonzódsz a színekhez, garantáltan odaleszel a képekért, amiken konkrétan ragyognak a különféle árnyalatok. De úgy, mint másnál talán soha.
A Panaszfal bejáratánál Jeruzsálemben című képet nézegetve nekem például Lorenzo Monaco 1370-es A három király imádása című képéig kellett visszaásnom a memóriámban, hogy egy hasonlóan ragyogó vallási témájú festményt találjak.
Persze nincs akkora művészettörténeti tudásom, hogy ez bármit is jelentsen, de a lényeg, hogy az Uffizi, a Prado és a Louvre képei után is menő Csontváry, aki több stílus közt ellensúlyozva volt képes újraértelmezni a dögunalmas tájképfestészetet, vagy tudott néhány színnel erőteljes hangulatot adni elkoptatott történelmi eseményeknek. Nézd meg például a Zrínyi kirohanása a Core d’Azurön című képet:
A Dísz tér fölött remeg a levegő, olvad az aszfalt, a díszőrség több liternyi verítékben úszva menetel a forró Sándor-palota előtt. Ha a hőségben valahova be akarsz húzódni, ennél tökéletesebb kiállítást nem is találhatnál a nyárra.
Csontváry géniusza
Budapest, Dísz tér 17.
július 5-december 31
Nyitva: 10-18, hétfő szünnap
Jegyárak: 1800-3200
Ilyet se nagyon láttunk még: kemény meccselés után a világ legnagyobb autóbérlős cége keményen beintett Európa legnagyobb fapados légitársaságának, azonnali hatállyal kiugrott a nemrég meghosszabbított, kizárólagosságot biztosító szerződésből. A felek bíróságon folytatják a háborúskodást, de pár hónapra a Ryanair elesik az autóbérlés-közvetítésből származó bevételektől.
A Hertz nem szarral gurigázott, egyszerűen azonnali hatállyal felmondta a szerződését a Ryanairrel. A felek között hosszú ideje volt kizárólagosságot biztosító szerződés, csak a Hertz-csoport ajánlatait jelenítette meg a Ryanair oldala, csak őket lehetett foglalni. Nemrég hosszabbítottak szerződést, amely egészen 2020-ig szólt.
A vita a miatt robbant ki a felek között, mert a légitársaság rástartolt az üzleti utasokra, s e célból tavaly elkezdte a jegyeit és szolgáltatásait árulni a globális közvetítő rendszerekben is, nem csak a saját weblapján. A burzsujok, üzletemberek, illetve titkárnőik, szervezőik, valamint az utazási irodák ezeken nyomulnak, így aztán egyértelmű, hogy egyre nagyobb arányban foglalnak nem csak drága jegyet, de autóbérlést is a GDS-eken keresztül, ami érthető módon bökte a Hertz csőrét. Mindkét fél elismerte, hogy tárgyaltak az ügyben, de úgy tűnik, a Hertznek már nem éri meg a Ryanair-kapcsolat.
Régi szép kényszermosoly
A meglevő foglalások élnek, módosítani is lehet, újat azonban már nem kötnek. Most pár hónapig nincs autóbérlős ajánlat a Ryanairnél, elkezdték felhajtani az új partnereket, de azt mondják, október előtt nem reális, hogy szerződjenek és beleapplikálják az új szolgáltatót a foglalási rendszerükbe. E néhány millió eurós árbevétel-kiesés lehet, amire azt mondják, majd behajtják a Hertzen jogi úton.
Persze az autóbérlős cég is azt mondja, jogilag megalapozott a lépése. Szerintük a Ryanair szegett szerződést azzal, hogy a GDS-eken is értékesít autóbérlést, a légitársaság szerint viszont a kizárólagosság csak a weblapon keresztüli értékesítésre vonatkozott, a Hertz szegett szerződést az azonnali felmondással.
Tapasztalataink szerint amúgy egész elfogadható, sokszor kifejezetten versenyképes árat adott a Ryanair-utasoknak a Hertz, jobbat, mintha a saját oldalán foglaltuk volna. Ezért ez a csörte utasszemszögből is kis szívás. Persze kis utánajárással ezer másik cégtől lehet bérelni, de valóban baromi kényelmes megoldás volt egyenesen a Ryanair weblapjáról indulni.
Októberre egyébként nem csak az új partnert ígérik, hanem a weblapjuk teljes megújulását. Ez igazán rá is fér, szerintünk többszöri ráncfelvarrás után is az övék a fapadosok között a legbénább oldal.
A Jóbarátok azok közé a büfék közé tartozik, ahol úgy érzed, megállt az idő. Ez persze nem feltétlenül baj, sőt, kifejezetten előny is lehet, ha szereted a kiszámítható, jól megszokott ízeket és környezetet.
Tavaly már jártunk itt, de kíváncsiak voltunk, megmaradt-e a színvonal, érdemes-e az idén is betervezni a balatoni hal rajongóinak. (Balatoni hal alatt most a környékbeli halastavakból érkező halakat kell értenünk.)
A budatavai strand bejáratánál található Jóbarátok a Balaton egyik legrégebbi sütödéjének hagyományaira épít, és a jelenlegi tulajdonos mindent pontosan úgy csinál, mint a korábbi. Egyszerű volt a recept: mindent úgy kell csinálni tovább, amiért a helyiek imádták (és máig imádják) a helyet.
A teraszon ülünk le, mert bent elég erős a hal- és az olajszag - ez persze nem kritika, egy halsütőben halszag van és kész. Tavaly már bizonyított az itteni fogas (850 ft/10 dkg), ezért most keszeget kérünk (450 Ft/10 dkg). Bármilyen egyszerűnek tűnik, a keszeget jól elkészíteni művészet (és persze megenni is). A kiszolgálás a pultnál egy kicsit fáradt, nem éreztük azt a lelkesedést, ami úgy jólesik az embernek, pedig még el sem kezdődött a főszezon. A halat kihozzák, a felszolgálónak pedig úgy tűnik, sokkal jobb napja van, mint a többieknek.
Minimál-ebédet tolunk: keszeg és koviubi. Semmi más, ami elterelné a figyelmet. A keszeg tökéletes, kárpótol mindenért. A hús omlós és ízletes. A panír kellően ropogós és sós. Az uszony és a farok is eléggé átsült ahhoz, hogy bevállalósabb keszegevők elropogtassák.
A Jóbarátok egész évben nyitva van, így a helyieknek télen sem kell lemondani a tutiról. Balatonalmádi egyébként is egy kissé alulértékelt úti cél, pedig itt van isteni fagyi, csodás pizza és még a vegánoknak sem kell éhen halni.
Jóbarátok halsütöde
Balatonalmádi, Budatava strand (Lóczy tér 1.)
Nyitva egész évben, minden nap 10-20-ig
Tel.: 063068605
Ma is szeretnék pár témát ajánlani nektek beszélgetni, olyanokat, amelyek ide, a blogra önálló posztként nem férnek be valamiért, de érdekesek és / vagy fontosak annyira, hogy beszéljünk róla, ha van kedvetek.
Nagyon billeg a görög euró
A mai poszt egy (várhatóan hosszú) történet kezdete, ami azzal indult, hogy megkeresett egy elkeseredett (leendő) apuka, András, aki a nagy gyermekvárásban szembesült azzal, hogy akár nagyon hosszú hónapokig (rosszabb esetben fél évig) is eltarthat, mire hazalátogathat a kislányával. Ennek oka: személyi igazolvány, útlevél nélkül a gyermeket Magyarországra lehet vinni, de ugyanez visszafelé emberrablásnak minősül. Lássuk először András történetét, majd két másikat is abból a Facebook-csoportból, melyet az ilyen helyzetben lévő szülők alapítottak.
(fotó: flickr.com / Christian Schnettelker)
Meglepően sokan csináltak karriert a médiában, többen apjuk örökségét gondozzák, akad, aki visszavonultan él, és persze olyan is van köztük, aki politikusi pályára lépett, sőt, maga is elnök lett. Kiválogattunk pár érdekes sorsot (erre a listára alapozva), és időrendben haladva bemutatjuk, mit csinálnak ma az amerikai elnökök gyerekei.
Szkeptikusan léptem be a Több fényt! című kiállításra. Hiszen hogyan lehet a fényt kiállítani?
Valahogy úgy képzeltem, mint az IKEA csillárosztályát, ám kellemesen csalódtam. Az interaktív tárlat olyan volt, mintha a kivilágított Csodák Palotájába léptünk volna be éjszaka.
A kiállítás sötét tereit rengeteg neon, lézer, LED-égő és projektor világította be. Minden kiállított installáció, vibráló fény egy újabb érdekesség volt, ami percekre odakötött, megbabonázott minket:
A 3D-s ismétlődő, kaleidoszkópszerű fényjátékot percekig bámultam. Ebben a plafonról lógó 3D-s szemüvegek voltak a segítségünkre.
Hasonlóan interaktív volt az a duplán vetített szöveg is, amit csak akkor tudtunk elolvasni, mikor felváltva eltakartuk a két vetítő fényének útját.
Fotó: Bódis Krisztián
A kedvencem az a sötétszoba volt, amihez egy fehér overált kellett felvenni. Az orrunkig sem láttunk, mikor azonban elértük a színes fények hatókörét, szivárványszínűvé váltunk.
Lézerfénnyel átértelmezésre került a szenthármasság is:
A vallási témánál maradva viszont a legpolgárpukkasztóbb szoba az volt, ahol a UV-festékkel lefestett DIOR-imádó Madonnák és koponyák néztek le ránk.
A kiállításban az is tetszett, hogy a nem csak elvont kiállítási tárgyakat/fényeket láthattunk, hanem fotókon és installációkon keresztül kicsit megismerkedhettünk a budapesti díszkivilágítás kezdeteivel is.
A Több Fényt! tárlat egyaránt bemutatja a természetes és mesterséges, külső és a belső fények teremtette helyzeteket, beltéri installációkat és kültéri éjépítészetet. A tárlat többek közt olyan múzeumokból kölcsönzött kiállítási tárgyakat, mint a Budapesti Történeti Múzeum vagy a Magyar Elektrotechnikai Múzeum. Valamint a hazai művészek alkotásait mutatja be, akik ezeken keresztül teszik föl a kérdést:
„Mit jelent számunkra a fényben való lét?”
Tagadhatatlan, hogy az alkotások nagy része olyan elvont, hogy sokszor még a címből sem igazán tudtuk kitalálni, mit is akart kifejezni vele a művész. Az azonban biztos, hogy az itt kiállított fények még a konzervatív gondolkodású műkedvelőket és a kultúrára kevésbé fogékony szemlélődőket is odaszögezi egy-egy alkotás elé.
Fotók forrása: Budapest Galéria, címkép: Fényművész Folyóirat
A kiállítást augusztus 23-ig nézhetitek meg az Új Magyar Galériában a Bálnában. Részletek ITT.
A magányos cédrus – Csontváry géniusza címmel Csontváry Kosztka Tivadar életmű-kiállítás nyílt a Budai várban, a Honvéd Főparancsnokság épületében ( Dísz tér 17.). A tárlat 2015. december 31-ig látogatható.
A kiállítás 17 teremben látható és nem kronologikusan halad, hanem tematikus egységekből épül fel. Az egyes témák a Csontváry-művek jellegzetes motívumaihoz kapcsolódnak, úgy mint épített környezet és természet kapcsolódásához, az antik romok által képviselt örökséghez, a fény kibomlásához, az ég történéseihez, a Nap járásához, az ember átszellemüléséhez.
A falakon megjelenő információs szövegeken és interaktív eszközökön kívül filmekkel is találkozhat a látogató. Mispál Attila filmrendező vezetésével olyan játékfilmes spotok készültek, amelyek Csontváry életében és művészetében meghatározó aspektusokat jelenítenek meg közérthető módon, röviden. A tárlat anyagába bekerült egy riportfilm is, Dér András rendezésében.
További információ: csontvary-kiallitas.hu
A tárlatot végigjárva egy kortárs kamaratárlat is látható, ahol Mai cédrusok címmel hét alkotó (Bukta Imre, Csurka Eszter, feLugossy László, Galambos Áron, Keserü Ilona, Kis Róka Szabolcs, Szűcs Attila) munkája jelenik meg.
A tárlathoz reprezentatív, album-jellegű katalógus készült. A Darabos György által újrafotózott műalkotások reprodukciója, a kurátori tanulmány és a szokásos műjegyzék mellett részletesebb irodalomjegyzék és kiállítási lista is található a kötetben.
Csontváry: Önarckép
Csontváry Kosztka Tivadar (1853–1919) a modern magyar képzőművészet egyik legnagyobb hatású alakja. A saját maga által nagy gonddal megrendezett kiállításai gyakorlatilag visszhangtalanok maradtak – életében sem a szakma, sem a közönség érdeklődését nem keltette fel. Három évvel a halálát követően már monográfia jelent meg róla, az Ernst Múzeumban 1930-ben megrendezett emlékkiállítása pedig jelentős sikert hozott. 1936-ban újabb, korábban nem látott képeit ismerhette meg a magyar közönség, amely egyre nagyobb érdeklődést tanúsított Csontváry iránt. 1958-ban egy nagyszabású kiállítást szerveztek Brüsszelben Ötven év modern művészete címmel, ahol a Tengerparti sétalovaglás című vásznát Cézanne, Van Gogh és Gauguin művei mellett állították ki. Az 1963-ban Székesfehérváron megrendezett (majd Budapestre továbbvitt) életmű-kiállítása hatalmas közönségsiker volt. 1973-ban Pécsett megnyílt az önálló Csontváry Múzeum.
Rekordnak rekord ugyan, de nem valami izgalmas, mert senkinek nem mondunk újat vele. Úgyhogy lőjük is el az elején: a Balaton Közép-Európa bajnoka, nála nagyobb tó nincs a régióban, és hát nyilván nem is nagyon lesz. Ha meg mégis, nekünk már mindegy.
Hogy mennyi víz van az 594 négyzetkilométeren elterülő mederben? 1,9 köbkilométer (1 900 000 000 000 liter, vagy ha úgy könnyebb, 1 900 000 000 köbméter), ami pokolian sok, de európai szinten azért messze nem rekord, mert az egész kontinenst figyelembe véve a Balaton "csak" a 22. legnagyobb tó.
Volt ugyan már néhány forró nap az idén, de a Balaton vízszintje köszöni szépen, jól van, jelenleg is 111 centi fölött van. Hogy mennyi volt a legmagasabb vízszint? Kapaszkodjatok meg: 112-114 méter, de persze akkor, amikor az emberek még csak éppen lefelé másztak a fáról. Szakdolgozati nyelven "a periglaciális időszak lecsökkent párolgási intenzitása, valamint a földnyelvek pusztulása eredményeként jött létre az ős-Balaton egységes víztükre, aztán jött egy süllyedés és az éghajlat is csapadékosabbá vált, így 21 724 (+/- 660) évvel ezelőtt kialakult a Balaton mindenkori legnagyobb vízállása." Szép látvány lehetett.
A szabályozás bevezetése óta 1947. április 10-én mérték a Balaton legmagasabb vízszintjét, ez 155 centiméter volt, két évvel később (1949. november 2.) pedig már a legalacsonyabb szintet jegyezhették fel 22 centivel. Rejtély, hogy hova lett az a sok víz ilyen rövid idő alatt, kommentben jöhet a megoldás.
A Balaton vízhőmérsékletét Siófoknál, hivatalosan egyméteres mélységben mérik, szóval a partközeli gyerekpancsolókban akár a hivatalos rekordnál melegebb vízbe is lógathattátok már a lábatokat. A csúcs mindenesetre 31 fok, ezt kétszer, 2003. június 11-én és 2006. július 28-án jegyezték fel. 31 fok mellesleg már egy jobbféle termálmedencének is becsületére válna, szóval felfrissülni elég nehéz benne.
Mostanában ugyan többször is elmaradt, de volt már kemény tél a Balatonnál, például 1962-63-ban. Akkor úgy befagyott a Balaton, hogy ki sem akart olvadni, 110 napos rekordideig borította folyamatos jégpáncél a tavat. Sajnos, a pontos évet nem jegyezték fel, a legvastagabb jég mindenesetre 50 centis volt valamikor a múlt évszázadban.
A Balaton alapvetően sekélyvízű tó, az átlagos mélysége 3-4 méter, de Tihanynál (Tihanyi-kút) van benne egy akkora lyuk, hogy egy többemeletes ház is beleférne. Ez a legmélyebb pont 11,5 (más források szerint 12,5) méteres, a pontos érték nyilván attól is függ, hogy éppen mennyi víz van a mederben.
Lehet, hogy nem látszik, de azért áramlatok is bőven vannak a Balatonban, a legerősebbek szintén a Tihanyi-szorosnál, itt 2 méter/másodperc is lehet a víz sebessége. Az 7,2 km/h, ha nem menne csípőből - ez könnyed kocogótempónak felel meg.
És ha nyárra is terveznél egy igazán jó programot, jelentkezz az I love Balaton Öbölátúszásra, július 19-re, most még kedvezményes áron!
Az egyik tanulság, ami a történelemórákon nem mindenkinek jött át: ha egy problémával küzdő, szenvedő emberrel találkozol, nem rúghatod arrébb, mint valami focilabdát, hogy törődjön vele valaki más. Egyrészt azért nem, mert embertelen, másrészt azért, mert gyávaság. Abból adódik, hogy nem fogadjuk el, hogy valahol katasztrófa történt, és ennek a katasztrófának a hatása, a hullámai mindenkit elérnek. A bátrak odaállnak, és segítenek, hogy elcsituljon a hullám, ahelyett, hogy továbbküldenék, és még löknének is rajta egy nagyot.
Jó hírem van: sok a bátor ember Magyarországon. Elképesztő méretű, és egyre erősebb civil összefogás jött létre, itt összpontosul a bátrak ereje, és ők segítenek a Magyarországra jött menekülteken. _Mi_ segítünk a Magyarországra jött menekülteken.
A Facebookon szerveződnek, a szegedi és a budapesti pályaudvarok körül, orvost hívnak a betegekhez, ellátják őket, és segítenek nekik felszállni a vonatra. Szegeden a Migszol, Budapesten a Migration Aid oldalak alatt lehet látni, mikor hol mire van szükség: vízre, ételre (lehetőleg húsmentesre, hiszen vallási okokból disznóhúst sokan nem ehetnek, így húst nem is mernek kérni), ruhára, elsősegélyládára. "Nagyon fontos, hogy a saját nyelvükön információt juttass hozzájuk" - olvasható a bevándorlók segítésére létrehozott csoport egyik alapinformációkat tartalmazó dokumentumában. Sokan úgy hiszik ugyanis, itt nem kérhetnek menedéket, nem ismerik a lehetőségeiket és a számukra segítséget nyújtani tudó szervezetek elérhetőségeit, ezért a Helsinki Bizottság tájékoztató füzeteit nyomtatják több nyelven, ezt osztogatják szét közöttük. A gyerekeknek képes, egyszerűbb nyelvezetű változatot:
Igen, sok a gyerek is, őket plüss állatokkal, játékokkal lehet picit felvidítani.
Egy csoportot zuhanyozni visznek. Mások átöltöznek, mert már semmilyen csomagjuk nincs, mind eltűnt útközben. Valakinek a felszakadt szemhéját látják el: a határon puskával ütötték meg. BKV-jegyeket adnak azoknak, akiknek egy másik pályaudvarra kell menniük, átszállni. És még egy csomó példát olvashatunk Czvitkovits Judit remek cikkében arra, mivel szembesül, aki segíteni megy a pályaudvarokra.
A "menekültek" nem valami massza, nem lehet jelzőket aggatni rájuk azon kívül, hogy a háború elől szaladnak. Vannak közöttük megriadt gyerekek, akik már a segítséget is félve vagy szégyenkezve fogadják, akik hónapokig - vagy ahogy ebben a posztban olvasható, évekig - futnak át a határokon, alszanak az erdőben, mert az otthon elvágott toroknál az is jobb. Vannak közöttük tehetős felnőttek, akik a Kelenföldi pályaudvarról taxival mennek a szállodába, hogy másnap utazzanak tovább, nyugatra, természetesen érvényes papírokkal. És vannak közöttük olyanok is, akik parkokban húzzák meg magukat, és lehet, akár lopnak is, hogy pénzük legyen. Ugyanolyan sokfélék, mint mi, mint a magyarok, például.
És sokan itt is átszállnak:
Ezt is tudjuk róluk.
Szóval a menekültek átjönnek a határon, Szegeden nyilvántartásba veszik őket, ellátják őket papírokkal, és elküldik őket valamelyik menekülttáborba. Ezután a budapesti pályaudvarokon szállnak le, innen mennek tovább a legtöbben Bicskére, Vámosszabadiba, Debrecenbe. Szegeden felszállnak a vonatra, mert megmutatták nekik az ajtót, és tudják, hogy át kell szállni valahol. A legtöbben azonban nem beszélnek angolul, csak a saját nyelvükön, arabul, fárszi vagy urdu nyelven. Sokan azt sem tudják, hogy a papíron, amit kaptak, a Debrecen szó jelöli a várost, ahová tartanak. Azoknál, akiket az úton nem raboltak ki, még van valamennyi pénz, vagy a nyakukban egy kis arany. A maradéka az összes vagyonuknak, amivel nekivágtak az útnak. Sokan viszont teljesen kiszolgáltatottak, nem könnyen igazodnak ki a táblákon, nem tudnak segítséget kérni, éhesek és szomjasak.
Ők, az emberek, egyenként.
Mivel ezt a problémát senki nem oldotta meg, és nincsenek, akik végigkísérjék őket az úton, az itt élőknek kellett összefogni. És a csoportok tolják, megállás nélkül, óriási és folyamatos taps nekik, szinte éjjel-nappal van kint valaki, akihez lehet vinni ellátmányt, vagy akinek felajánlhatjuk a segítő kezet. Gyűléseket szerveznek, ahol döntenek az akciókról, a befolyt adományok felhasználásáról és az egymás közötti kommunikációról. A Facebook-oldalakon özönlenek a posztok, segítséget ajánlanak fel, elmesélik a személyes történetüket az emberek, egy-egy olyan esetet kiemelve, amikor rájöttek, milyen fontos a segítség ilyenkor. A szervezők pedig megkérnek mindenkit, hogy ne írják tele az oldalt, csak a katonás, lényeges információk cseréljenek gazdát. De nem lehet megállítani, mert a segítők ugyanolyan tanácstalanok ebben a helyzetben, mint a menekültek egy új országban.
"Köszönöm, hogy úgy bántál velem, mint egy emberi lénnyel" - ezt egy afgán ember mondta az egyik barátomnak, miután információhoz és vízhez juttatta a vonatról leszállókat. Kriszti nem sírta el magát, csak már otthon, amikor kijött a feszültség.
Hogy lehet ezt megköszönni? Atyaisten, hogy juthatunk el odáig, hogy ezt meg kelljen köszönni?
De nincs idő meghatódni, ezeket a kérdéseket majd ráér akkor megrágni, amikor végeztünk a munkával. A szervezőknek közben egyre nagyobb kihívást jelent a feladatok szétosztása, a tárolóhelyek felkutatása, valamilyen kezdetleges kis "irodák" létrehozása, a felelősök és a kommunikáció megszervezése, egy saját weboldal létrehozása, hiszen maguktól kell kitalálniuk mindent. Mert a szervezők is emberek.
Tényleg, ezt nem is mondtam. A menekültekről már megemlítettem, de a szervezőket kihagytam: ők is emberek.
Ingerültek lehetnek, fáradtak, a kommunikációjuk lehet nyers a Facebookon. Húzhatja a száját, amikor odaviszel valamit, ami nem kell, pontosan azért, mert a segítségnyújtás pillanatában nem változott Assisi Szent Ferenccé senki, ők ugyanazok az emberek, akik a segítségnyújtás előtt voltak. De a közös ügy nem egymás barátságának megszerzése, hanem a segítségnyújtás, a segítők nem egymásra fókuszálnak, hanem a vonatról leszállókra.
