Gondoltam, hadd legyen ma még egy poszt, hiszen akad két olyan érdekes téma is, amelyet feldobnék itt beszélgetésre. Az egyik az, hogy a magyar határátkelők közel másfél millió forintot utaltak haza átlagosan fejenként tavaly, a másik pedig a Gyere haza fiatal program, amelyre eddig 86-an jelentkeztek. A programnak egyébként 88 munkatársa van.

(fotó: flickr.com / taxrebate.org.uk) 

[...] Bővebben!

Képzeljünk el egy modern, 21. századi milliós nagyvárost, ahonnan a világ legnagyobb autógyárában elkészült járműveket a szomszédos,  szintén világrekorder hajógyárban készült hajókkal exportálják, miközben a szintén helyben található, világszinten második legnagyobb termelésű olajfinomítóból kapják üzemanyagukat. Nem, nem Kínában vagyunk, a manapság szinte egyedülálló ipari konglomerátumnak Ázsia egyik legfejlettebb országa, Dél-Korea gazdaságának "igáslova", Ulszan ad helyet.

Korea hetedik legnépesebb városáról/agglomerációjáról a fenti említetteken kívül meglehetősen kevés információt lehet fellelni az interneten, ahhoz képest, hogy egy milliós nagyvárosról van szó, a Wikipédia angol nyelvű szócikke is igen rövid, egy átlag magyar középvárosról többet tudhatunk meg angolul.

Ulszan éjszakai látképe (forrás)

Pedig a város külsőre úgy néz ki, mintha egy ötven évvel ezelőtti  földrajzkönyv fő attrakciónak számító nagy színes (kétoldalas) képe elevenedett volna meg: a tengerpartot szegélyező, meredeken kiemelkedő hegyvonulatok között megbúvó, kanyargó folyó tölcsértorkolatában nagy hajók horgonyoznak és még nagyobb gyárak, olajtartályok emelkednek, míg a modern magasházakból álló város a környező dombokat és a köztük lévő völgyeket foglalja el. A várost övező zöld hegyoldalakon pedig szinte átmenet nélkül kis falvak kezdenek sorakozni.

A földrajzkönyv példavárosa: hegyek, modern városrészek, kikötő, ipar... (forrás)

A 60-as évekbeli indusztriális utópiához való hasonlóság nem véletlen: a Taehwa folyó torkolatában fekvő modern Ulszan ugyanis ennek az évtizednek a terméke, amivel meglehetősen ritka madár a nagymúltú ország hosszú történelemmel rendelkező városai között.  A kép teljességéhez hozzá kell tennünk, hogy ez csak Ulszanra, mint nagyvárosra igaz, Ulszan, mint közepes jelentőségű bálnavadász- és halászkikötő már legalább a középkor óta létezik, sőt a koreai történelemkönyvek lapjain is szerepel, igaz nem épp a legdicsőbb lapokon.  A koreaiak egyik legnagyobb fegyverténye az úgynevezett Imdzsin háborúk győzedelmes megvívása volt a 16. század végén, ami röviden összefoglalva egy japán invázió visszaverése volt némi kínai segítséggel. A mind a résztvevők és az áldozatok számát, mind a bevetett fegyverzetet figyelembe véve meglepően modern háború vonásait öltő konfliktus döntő szakaszában a japánok Korea délkeleti (magyarul Japán felöli)  csücskébe vonultak vissza erőösszpontosítás céljából. (Ha valakinek ez a hadmozdulat 350 évvel későbbről is ismerős, írjon be magának egy piros pontot.) Egyik fő erősségük a jól védhető Ulszan kikötője lett, és az ide összevont szamurájok igen csúnyán elkenték az ostromló koreai-kínai sereg száját. Kétszer. Mindez egy egyébiránt győztes háborúban kicsit kellemetlen, így nem meglepő, hogy később Ulszan egy ideig nem bizonyult a koreai vezetés szíve csücskének. Mindez a 20. század eleji japán hóditással megváltozott, és a korábban halászhajókat gyártó kisváros lassan szerényebb nehézipari központtá alakult, mely sem a második világháborúban, sem a koreai háborúban nem szenvedett komoly károkat.

Ulszan belterülete. A Hyundai hajógyára a jobb oldali félsziget közepe táján van, a folyótól jobbra (a félsziget bal oldalán) látható hosszúkás iparterület az autógyár, míg az olajfinomítók a folyó torkolatánál sorakoznak - (forrás: Google Maps)

Az igazi változást azonban egy katonai puccs hozta magával: 1961-ben a rendkívül energikus Pak Csong Hi került hatalomra Dél-Koreában, aki japán mintára Korea erőteljes és gyors iparosításában látta a meglehetősen szegény ország felemelkedésének kulcsát. Egyéb projektek mellett 1962-ben némi kutakodást követően kijelöltek négy helyszínt, melyek alkalmasak lehettek a nyersanyagokban egyébként igen szegény délen a nehézipar nagyarányú fejlesztésére. A kormány (vagyis Pak) végül még ugyanabban az évben a négy helyszín közül Ulszan mellett döntött. Hogy miért? A magyarázat a rossznyelvek szerint egyszerű volt: Pak ebből a tartományból származott.  Persze könnyen lehet, hogy más szempontok bizonyultak döntőnek: Ulszan mélyvízi kikötője kellően távol volt mind a kellemetlen északi rezsimtől, mind Mao Kínájától. Ugyanakkor a pletykának komoly súlyt ad, hogy Pak nem volt épp kispályás autokrata: közel 20 éves uralma alatt vaskézzel kormányozta (és emelte ki a szegényházból) Dél-Koreát, elszántságát mi sem bizonyítja jobban, hogy amikor egy merénylő élő adásban közvetített beszéde alatt véletlenül a feleségét lőtte agyon, fegyelmezetten (igaz némileg megrendülve) folytatta beszédét... Az önkényes döntést tartalmazó forgatókönyvet némileg gyengíti, hogy hasonló, nagyarányú ipari fejlesztést előirányzó döntés történt a szárazföld belsejében (és egy másik tartományban) található Tedzson esetében is, igaz utóbbi már a döntés meghozatalakor is jelentős városnak számított. Tulajdonképpen a két város esetében a 60-as években divatos "növekedési pólus" elmélet nagybani , sikeres (és kíméletlen) megvalósításáról beszélhetünk.

Pak uralma során az ország gazdaságának felvirágoztatását a hagyományos koreai értékekre az oktatás fejlesztésére és bizonyos adottságokra alapozta,  a helyi (nagy)tőkések kinevelésében pedig a hagyományos "nagycsaládi" vállalkozásokra a chaebolokra támaszkodott. Ezek jellemzően olyan cégek, melyek vezető pozícióinak zömét egy-egy klán tagjai töltik be, a maradékot pedig  más arra érdemes emberek (nem ritkán az államhatalom egyes képviselői vagy rokonaik). Az egyes "klánok" cserében képviseltetik magukat az államhatalom különböző intézményeiben is. Mielőtt valaki könnyelmű módon bizonyos párhuzamokat látna, le kell szögezni, hogy a koreaiak messze nem stadionok felhúzásával alapították meg a hazai tőkésosztályukat.

A gyárnegyed éjszaka némileg látványosabb (forrás)

Hanem masszív iparosítással, melynek egyik zászlóshajójává a Hyundai, a cég egyik fő telephelyévé pedig az 1962-ben szabad kikötővé nyilvánított Ulszan vált az első 5 éves gazdaságfejlesztési terv keretében.  A mintegy 15 év alatt kiépülő nehézipari komplexum a Hyundai autó és hajógyára mellett olajfinomítókat, műtrágya feldolgozót tartalmazott és többé-kevésbé elfoglalta a város tengerparti részét. A város lakossága az 1962-es 85.000 főről 557.000 főre nőtt 1988-ra, a népességnövekedés átlagos üteme az 1970-es években 10% feletti volt.

A Hyundai autógyár - (forrás)

Hogy megfelelőképpen érzékelhessük a méreteket, bemutatom a két Hyundai óriást: az autógyár 5 millió négyzetméter (tehát 5 négyzetkilométer!!) alapterületű üzemeiben 34.000 alkalmazott dolgozik és napi 5.600 autót állítanak elő. (Évente nagyjából másfél milliót...) A gyár külön kikötővel rendelkezik, ahol három, egyenként 50.000 tonna hordképességű hajó horgonyozhat. Összehasonlításképpen: a szintén nem éppen csöpp győri Audiban kb. 10.000 ember dolgozik, az éves termelési kapacitás pedig kb 160.000 jármű. (Mielőtt valaki téves következtetéseket vonna le a hazai gyár termelékenységére vonatkozóan: a győri gyár  a kész autók mellett motorokat is gyárt, illetve az előállított autók egységnyi értéke meghaladja a koreai vetélytársét.)

A Hyundai hajógyára - a központi dokksor a kép közepén látható (a piros darukkal). A készülő hajók mintegy 200-300 méter hosszúságúak - (forrás)

Hasonlóan impozáns (vagy félelmetes) a város legnagyobb hajógyára is: a Taehwa folyó torkolatának külső (tehát keleti) oldalán található félsziget tengerpartján mintegy négy kilométer hosszan húzódó létesítmény szárazdokkjait egy kisebb félsziget átvágásával alakították ki, vagyis rögtön két tengeri kijárattal is rendelkezik a több, mint egy kilométer hosszú fő "gyártósor", ahol a világ legnagyobb hajóinak tekintélyes része készül. A gyár elvileg bármilyen típusú és méretű hajót képes előállítani, az éves termelésük nagyjából 80 vízi jármű, többségében folyékony és egyéb tömegáruszállító.

Valami épül Koreában...a hajógyár közelebbről - (forrás)

Mindezt figyelembe véve nem meglepő, hogy a város szédületes tempóban növekedett a 60-as 70-es években, és a növekedés, ha lassuló ütemben is,, de azóta is folytatódik, erős korrelációt  mutatva a koreai GDP értékének növekedésével. Mára egyébként az egy főre jutó össztermék előállításában Ulszan az első Koreában, ami a mai, alapvetően a szolgáltatószektor dominanciájára épülő globalizált gazdaságban elég meglepő egy iparvárostól, különösen azt figyelembe véve, hogy még a világgazdaság egyik központjának számító Szöult is sikerült leköröznie. (A Hyundai központja egyébként szintén a fővárosban van.) A kb. 80000 dollár/fő érték nagyjából a világ egyik leggazdagabb országának számító Luxemburg értékével vetekszik.

A koreai gazdaság zászlóshajója éjjel - (forrás)

De hogy néz ki maga a város? Nem szép, bár modern, különösebb történelmi emlékek nélkül, és bár mind a város környékén, mind a városban magában igen sok a zöldterület, a turisztikai célú imázsépitésnek kb. annyi realitása van, mint Ózdon a kohászati művek fénykorában. Mindez persze némileg a helyiek életminőségére is rányomja a bélyegét: bár rendkívül jó életszínvonalukat a nagy iparvállalatoknak köszönhetik, és a cégek sok pénzt költenek a helyi környezet minőségének javítására, a rendkívül szétszórt és nagy területű ipari zónáknak köszönhetően a város bizonyos részei meglehetősen vigasztalan képet mutatnak. (Mivel az üzemek a tengerszint közelében vannak, a lakóövezetek pedig - többnyire - a dombokon, a kilátás sem nagyon kompenzál...)

Ulsan közvetlen hátországában a "Yeongnam-alpok" szinte érintetlen vadonja kezdődik - (forrás)

A város kiemelkedő gazdagsága (a GDP/fő értéke a szintén nem alacsony dél-koreai átlag 270%-a!!) igen erős területi különbségekre utal, ami az egyébként viszonylag kiegyenlített településhálózattal, azaz számos metropolisszal rendelkező Korea egyik nagy gondja. Az ezzel együtt erősödő regionalizmus egyesek szerint még Pak Csong Hi uralmának egyik káros öröksége: az alapvetően a hűséges nagyvállalatokra alapozott, területileg  koncentrált fejlődés nyomán bizonyos területek az állami fejlesztéspolitika kiemelt kedvezményezettjeivé váltak,  az ott összpontosuló tőke pedig további fejlődési különbségeket szült...

Hogy a leírtakból mi lehet számunkra a tanulság? Egyrészt, hogy továbbra is lehetséges iparfejlesztéssel egy terület felvirágoztatását megalapozni és fenntartani, de ehhez komoly állami segítség és igen nagy mennyiségű (külső vagy belső) tőke, valamint egy az ipari termékek értékéhez passzoló viszonylag alacsony bérszínvonal szükséges. A "növekedési pólusra" koncentrált iparosítás révén pedig szinte bizonyosan feszültségeket szülő területi különbségek jönnek létre. Utóbbi nem ördögtől való dolog, csak számítani kell a vele járó esetleges negatív következményekre.

Felhasznált források: 

Ludwig Schätzl, Karin Wessel, Yong-Woo Lee: Regional Development and Decentralization Policy in South Korea 

http://en.wikipedia.org/wiki/Ulsan

http://www.travelgrove.com/travel-guides/South-Korea/Ulsan-History-c1097304.html

https://en.wikipedia.org/wiki/Siege_of_Ulsan

http://www.britannica.com/place/Ulsan

http://www.world66.com/asia/northeastasia/southkorea/ulsan/history

http://www.auto123.com/en/news/the-biggest-car-plant-in-the-world/57196/

A mai poszt szerzője, Kismacska, három országban töltött huzamosabb időt, Svájcban, Románia erdélyi részén és Angliában – ráadásul ebben a sorrendben, így nem csoda, ha néha úgy érezte magát, mintha egy időutazáson venne részt.

(fotó: Katten) 

[...] Bővebben!

Itt az igazi kánikulai nyár, amikor a minél kevesebb ruha a menő, nem is szólva a strandokról, ahol aztán minden láthatóvá válik. Talán az is, aminek nem kellene… legalábbis akadnak, akik úgy vélik, jobb lenne, ha a kicsit teltebb hölgyek több mindent tartanának magukon. Itt a bikiniháború.

(fotók: instagram.com/loeybug)

[...] Bővebben!

Sokfelé, sokszor és sok céllal utaztam már, általában pár havonta egyszerűen muszáj. Bizsergek érte, hogy új helyeket ismerjek meg, és utána feltöltődve folytassam a mindennapokat. De Izlandra korábban soha nem vágytam. Aztán amikor az unokatestvérem, Dóri (aki a blog társszerzője is) kiköltözött, egyre többet mondogatta, hogy látogassam meg. Egymás után töltötte fel a csodás képeket és elkezdett érdekelni az a hely, amiről tulajdonképpen nagyon keveset tudtam. Nem úgy terveztem, hogy egyedül megyek, de évek után először végül így alakult, és aztán ezzel rángatott ki ez a furcsa sziget a komfort zónámból, talán a legjobb pillanatban. A korábbi posztoktól kicsit eltérően így most képekkel teli útinaplóként mesélem el, hogyan van elképesztően erős hatással ez a hely az emberre úgy, hogy meg sem ijed tőle, sőt.

[...] Bővebben!

Ilyen helyekre van szükségünk. Nagyon sokra.

A La Nube bejárata egyszerű, egy a Bartók Béla útról leágazó kis mellékutcáról nyílik. A neve alatt kis betűkkel felírták: Cafe, Tapas. Ilyen egyszerűen. A La Nube-ban nincs túlgondolt minimáldizájn, nincsenek trendi berendezések, meg a kávézók manapság kötelező nyerstégla fala, viszont tonettszékeket már találunk, mindenféle élénk színre festve. Meg könyveket. Szagolnivalókat.

Nincs csúcsgasztronómia sem, szerényen hozza viszont sorban a konyhából a tapasokat a spanyol tulajdonos/séf. Felesége addig odakint foglalkozik a vendégekkel, és itt nem csak a felszolgálásra kell gondolni Törődik velünk, beszélget velünk, mintha a saját házában látná őket vendégül. 

Ő Timi. Timiben az a fantasztikus, hogy a tonettszékeken megtalálható valamennyi színárnyalat megtalálható a hajában. És hogy elképesztően vidám jelenség. Mert hogy nézzétek ezt például:

[...] Bővebben!

Gyerekkorában szinte mindenkinek volt féltve őrzött ásványgyűjteménye, de sokan a mai napig rajongunk a szép kövekért. Nem kell azonban megállni a gyűjtésnél. Ha ti is szeretitek az ásványokat, akkor csináljatok saját kristályt a saját kristálylaborotokban!

Mutatom hogyan.

Persze ne olyan "kristályra" gondoljatok, mint amit a Breaking Bad sorozat droglaborjában állítottak elő. Az általam ajánlott kristályoknak csak esztétikai funkciója lesz. Két lehetőségetek is van arra, hogy saját kristályt növesszetek: egy drágább, és egy nagyon nagyon olcsó.

Drágább és mutatósabb kristályok

A drágább és mutatósabb verzióhoz vennetek kell egy kristálynövesztő szettet.  A 4M termékét megrendelhetitek a netről, de nagyobb játékboltokban is beszerezhetitek. Van olyan verzió, amiből egy kristályt növeszthettek, és van olyan, amiből hetet is. Ezeknek a kristálynövesztő szetteknek 1800 - 4300 forint között mozog az ára, nagyságtól és bolttól függően.

Nekem kétségeim voltak afelől, hogy tényleg olyan lesz-e a végeredmény, mit amit a dobozra rajzoltak, de pozitívan csalódtam.

A dobozban volt egy nagy zsák kristály, három táska különböző színű keverék. Továbbá egy keverőedény, egy kanál és hét műanyag tartó is, amiben a kristályok növekedésnek indulhatnak. 

A leírásban megadott arányok alapján meleg vízzel kell elkevernetek a kristályport, majd hozzáadnotok a színezőanyagot. Vagy színezőanyagokat, ha kevert színű kristályt szeretnétek növeszteni.

És már csak várni kell. Ha nem nagyon piszkáljátok a tégelyeket, 4-7 nap alatt olyan kristályokat növeszthettek, hogy minden ásványgyűjtő megirigyelheti. 

Olcsóbb "háztartási" kristályok

A kristálynövesztés legolcsóbb verziójához csak vízre, konyhasóra, cérnaszálra, ceruzára és pohárra lesz szükségetek. 

A pohárba tegyetek langyos vizet, és keverjétek el pár kanál sóval. Kössetek a ceruza közepére egy kis cérnaszálat. Majd tegyétek a pohár tetejére úgy, hogy a cérnaszál leérjen a sós vízzel teli pohár aljára.

Sajnos az olcsóbb verzió hátránya, hogy jóval többet, heteket kell várnotok, mire megnő a kristály. Mindenesetre ezek az saját kézzel készített kristályok is gyűjteményetek különleges darabjaivá válhatnak..

Ha ti is rajongtok az ásványokért, van még egy jó hírem: majdnem minden héten van valahol ásványkiállítás és vásár. A Magyar Minerofil Társaság oldalán található Ásványbörze naptár segítségével könnyen tájékozódhattok, mikor és hol rendeznek kiállítást lakóhelyetekhez közel.

Július 9-től 12-ig ünnepelhetjük idén az egri borvidék vörösborát, az Érsekkertben. A sok jó bor és finom ételek mellet lesz traktoros gyorsulási- és szépségverseny, színvonalas koncertek, táncshow, tűzzsonglőrök, asszonykórus, dj-k és gyerekprogramok is.

A Bikavérünnepre gyorssínautóbusszal is érkezhetünk a MÁV Nosztalgia Kft. jóvoltából. Egykor a MÁV fővonalain nyújtottak magas színvonalú vasúti szolgáltatást a Ganz és Társa gyár által 1934 és 1940 között gyártott, 110 km/h sebességgel közlekedő gyorssínautóbuszok. A hétdarabos sorozatból mindössze a 23-as pályaszámú jármű maradt meg, melyet 1987-ben újítottak fel.

A Bikavérünnep részletes programja itt nézhető meg.

Az Árpád névre keresztelt gyorsínnautóbusz 64 férőhelyes. A kétlégterű utasterében komfortos, 4 fős páholyokban foglalhatnak helyet a vendégek. A fedélzeti büfében pedig frissítők vásárolhatók az utazás teljes ideje alatt. Az oda úton üdvözlőitallal kínálják az utasokat, akikre a visszaúton apró meglepetés vár majd!

A nosztalgia járatra a részvételi jegyek 7990 Ft/fő áron vásárolhatók a MÁV Nosztalgia Kft. Budapest-Nyugati pályaudvar 10. vágány melletti jegyirodájában. (A részvételi díj magában foglalja a menettérti jegyet és a névre szóló helybiztosítást.) További bővebb információ a mavnosztalgia.hu oldalon.

Fotók: bikaverunnep.hu

Több érdekes hír is napvilágot látott mostanság, gondoltam, összelapátolom nektek, hátha el lehet róluk beszélgetni. Az egyik egy felmérés az adók mértékéről (ebben Magyarország köztudottan nem áll túl jól), a másik pedig arról, hogy komoly lendületben van a német gazdaság – legalábbis a reálbérek emelkedése terén. Ja, és a végén megmutatom nektek a hét videóját Kanadából.

A németeknél sokat segített a minimálbér bevezetése

[...] Bővebben!

Szeged Magyarország harmadik legnépesebb városa, Csongrád megye székhelye, a Dél-Alföld kulturális, tudományos és gazdasági központja. Számos okot tudok, amiért édemes a városba látogatni: sok-sok látnivaló, gyönyörű épületek (csak a legismertek: Dóm és a Dóm tér környéke, a pazar zsinagóga, a Városháza), a halászlé, a Vadaspark,  a botanikus kert és persze a Szegedi Szabadtéri Játékok. 

A programsorozat ötletét Juhász Gyula vetette fel 1926-ban, majd a Fogadalmi Templom felszentelésére rendezett ünnepségsorozat 1930-ban volt az első "főpróba". Innentől kezdve 1939-ig minden nyáron megrendezték a kulturális programot, majd sajnos 20 év szünet következett. 1959-ben a Hunyadi László dallamaival indult újra útjára Szegedi Szabadtéri Játékok, mely azóta is töretlen sikerrel tart. 

[...] Bővebben!

Ünnepről, ünneplésről lesz szó ebben a bejegyzésben, ezért előre bocsátanám, hogy meglehetősen szubjektív írás következik. Két évben volt szerencsénk megtapasztalni hogyan ünneplik az óceán másik oldalán a számukra talán legfontosabb értéket az életben: a szabadságot.

[...] Bővebben!

Nem csak Magyarországot érte el a kánikula, hanem például Angliát is, márpedig az angolok nincsenek hozzászokva a jócskán 30 fok fölötti hőmérsékletekhez. Nem csoda, hogy megihlette őket a forróság.

[...] Bővebben!

Számomra Gabuschka posztja nagyon pozitív életszemléletet sugároz, a kalandon kívül a másik kultúra, ország tiszteletét, amit ugyanakkor Magyarország iránt is érez. Ahogy írja, ha rendben vagyunk magunkkal, akkor bárhol boldogok lehetünk. A Magyarország és én pályázat újabb darabja, amely Írországról, Londonról és Németországról is szól. 

Szavazni ma is a poszt végén és a Facebookon lehet.

[...] Bővebben!

Hirdetőnk a Vacansoleil, akik egészen új dimenzióit mutatják meg a kempingezésnek. Mi is kíváncsiak voltunk, mit is takar a prémium kemping kifejezés, így alaposan utánanéztünk a lehetőségeknek Európában.

A kemping az én fejemben nagyjából úgy volt meg, hogy egy füves parkot kijelölnek egy erdő szélén, ahová sátras túrázók meg lakókocsis németek állnak be, hogy sok társukkal együtt fillérekből nyaraljanak, miközben mások a szálloda ablakából néznek le rájuk.

A kemping azonban másról is szól. Tengerparti szálláshelyről. Légkondicionált mobilházakról, amik ugyanolyan kényelmesek, mint bármelyik apartman, a parttól távol. Hatalmas fürdőkomplexumokról. Természetközeli helyszínekről, távol a várostól, közel a hegyekhez, folyókhoz, fákhoz. És mindezt nem sátorból vagy lakókocsiból, hanem akár hétszemélyes házból is nézheted.

A Vacansoleil weboldalán 16 európai ország több mint 450 kempingjét találjuk meg, ezzel a cég piacvezetőnek számít a luxus kempingnyaralások terén. Saját fürdőszobával ellátott kényelmes mobilházakat és teljesen felszerelt, tágas bungalow-sátrakat kínálnak, de saját lakókocsival érkezni is lehet természetesen.

És hogy milyen a szállás? Itt van a legnépszerűbb és legelterjedtebb mobilház, ami elérhető a legtöbb Vacansoleil helyszínen, a Fiji:

Itt pedig egy nagyobb, már a prémium kategóriában, amiben 3 hálószoba és egy nappali kanapé is található:

A házakkal itt lehet részletesebben megismerkedni.

Az oldalon láthatjuk a kemping értékelését, valamint egységes módon tüntették fel az elérhető szolgáltatások körét. Sőt, külön kiválogattak meghatározott utazási kritériumokat, így ha valaki a legmenőbb csúszdákat, a tenger melletti vagy a borvidékeken található, csendesebb-könyvolvasósabb helyeket keresné, előre elkészített listát talál a legjobb célpontokról. Ráadásul az oldalon egy csomó egyéb hasznos infót is kínálnak, egységes formában, így könnyen áttekinthető a teljes kínálat.

A Vacansoleil több mint 50 év tapasztalattal rendelkezik a prémium kempingezés terén, rengeteg információ áll a rendelkezésükre, amik alapján ezeket tartják a magyar közönség számára a legérdekesebbnek:

Olaszország - San Francesco Kemping

Mindössze öt kilométerre Caorle-tól, az Adria partján fekszik ez a szálláshely, ami öt medencével várja az ide érkezőket. És mit gondoltok, mi van a medencék mellett közvetlenül? Így van, a tenger, egyenletesen mélyülő strandokkal. A kempingben éttermeket, pizzériákat, a szupermarketben hentest is találunk, akinél az esti grillpartihoz vásárolhatunk be. Akik aktívan pihennének, azok tenisz-, szörf-, vitorlás-, vagy katamarán órákra járhatnak, vagy használhatják az edzőtermet. Egy órányi autókázásra pedig ott van Velence, szóval városnézős-romantikázós programokat is lehet szervezni.

Többféle mobilház bérelhető, egy Fiji júliusra 29 500 forinttól foglalható éjszakánként (maximum 4 felnőtt és 2 gyermek), foglalási, sztornóbiztosítási és kempingben fizetendő, pl. idegenforgalmi díjak nélkül. De érdemes ellátogatni az oldalra többször, sokszor akciók is szembejönnek. Ugyanez mellékszezonban 16 000 - 28 500 forint, elő- és utószezonban pedig 12 500 - 21 500 forint.

Olaszország - Park Albatros Kemping

Kicsit tovább kell autózni az előző szálláshoz képest, viszont ez már Toszkána. Autóval fantasztikus kirándulásokat lehet tenni a környéken, és felfedezni a borvidék híres központjait. Természetesen itt is van medence, valamint vegyesboltok és éttermek is felbukkannak a kemping területén. De ha felfedezőútra indulunk a part felé, remek strandokat is találunk. San Vincenzo pedig egy helyes kis halászváros, szóval a hangulat is meglesz. Piombinóból pedig könnyen átjuthatunk Elba szigetére, ahol végigjárhatjuk a Napóleon-túrát.

Többféle mobilház bérelhető, egy Fiji júliusra 40 000 forinttól foglalható éjszakánként (maximum 4 felnőtt és 2 gyermek), foglalási, sztornóbiztosítási és kempingben fizetendő, pl. idegenforgalmi díjak nélkül. Hosszabb tartózkodásra további akciókat is találhatunk. Ugyanez mellékszezonban 17 600 - 33 000 forint, elő- és utószezonban 14 100 - 15 700 forint.

Szlovénia - Terme Catez Kemping

Ez a kemping maga egy aquapark. Áramoltatott vízű medence, olimpiai méretű medence, hullámfürdő, szökőkutak, hidromasszázs-élményfürdő, gyermekmedence, kalózsziget, 450 méter hosszú játékfolyó, 40 fokos dőlésszögű csúszda, meg egy csomó minden más. Terme Catez Szlovénia legnagyobb természetes fürdőhelyévé nőtte ki magát.

Szépség- és egészségközpontot is találunk a kemping területén, valamint kaszinóval és kártyaasztalokkal is gondoltak azokra, akiknek túl nagy volt az év végi bónusz, és még mindig maradt belőle. Ezenkívül erdei sétákra mehetünk, vagy beiktatunk egy kis városnézést Ljubljanában.

Többféle mobilház bérelhető, egy Bali júliusra 30 100 forinttól foglalható éjszakánként (maximum 4 felnőtt és 2 gyermek), foglalási, sztornóbiztosítási és kempingben fizetendő, pl. idegenforgalmi díjak nélkül. Ugyanez mellékszezonban 19 200 - 34 900 forint, elő- és utószezonban pedig 12 500 - 19 600 forint.

Horvátország - Solaris Kemping

Egy belső tenger köré épült a Solaris Beach Resort, aminek része ez a kemping is. Horvátország egyik legszebb természeti területe húzódik az itteni Krka folyó mentén, vízesések és tavak váltják egymást, némelyikben még úszni is lehet. Persze van erre más lehetőség is: a Solaris Aquapark - külön belépős - egy 7800 négyzetméteres, hatalmas fürdőparadicsom, spa, wellness központokkal, és egy rakás szolgáltatással. Búvárkodásra is nagyon jó a helyszín.

Egy Tahiti mobilház 57.300 forinttól már elérhető júliusban (maximum 4 felnőtt és 2 gyermek), foglalási, sztornóbiztosítási és kempingben fizetendő, pl. idegenforgalmi díjak nélkül. Ugyanez mellékszezonban 28 200 - 38 400 Ft, illetve elő- és utószezonban 13 800 Ft - 28 200 Ft.

Franciaország - Iris Parc le Chene Gris

Pommeuse a Grand Morin völgyében fekszik, Brie régió közepén. Igen, ez az a Brie, ami a sajtnak is adta a nevet: ha szereted, itt olyan példányokat kóstolhatsz, mint sehol máshol.

Maga a kemping egy fenyőerdő közepén helyezkedik el, sekély medencék, játszótér várja a gyerekeket. Párizs autóval egy órára található innen, de Provins és Meaux történelmi városai is a közelben találhatóak. Disneyland 20 kilométer, az Asterix park pedig 77. Tökéletes a sokgyerekes családoknak.

Többféle mobilház bérelhető, egy Fiji júliusra 17 600 forinttól foglalható éjszakánként (maximum 4 felnőtt és 2 gyermek), foglalási, sztornóbiztosítási és kempingben fizetendő, pl. idegenforgalmi díjak nélkül. Ugyanez mellékszezonban 16 400-tól 36 800 forint, illetve elő- és utószezonban 16 400 - 29 200 forint.

Spanyolország - Torre del Sol

Costa Dorada Spanyolország arany partja. Itt található a kemping, ahonnan bejárható a partvidék, a közeli, római kori emlékek vagy épp Barcelona. A kempingben természetesen itt is rengeteg szolgáltatás, medence, trópusi parkban elhelyezkedő bulihely, a gyerekeknek meg minihajós kalózkodással készültek. Házak júliusra 25 600 forinttól vannak, az akciókért és ingyenes bónusz éjszakákért érdemes ellátogatni a weboldalra. Ugyanez mellékszezonra 13 500 - 22 100 forint, elő- és utószezonban pedig 14 100 - 18 000 forint.

Még szinte be sem köszöntött a nyár, de már megkezdődött a leárazás. Nemcsak a Mariahilferen, de szinte minden helyen kint a tábla: sale. Indulhat a vadászat alkalmi vételre!

Hatalmas, öles betűk hirdetik, megkezdődött az akció, minden olcsóbban kapható. Van is tolongás rendesen, különösen hétvégeken.

Aki nem érzékeny a divat változásaira, és nem a napi trendet követi, egészen jó alkalmi vételeket foghat ki. És hát hol van a nyár vége? A kifutó darabok még hónapokig divatosak maradnak.  

A trend gyorsan változik, ami ma divat, a következő szezonban eladhatatlan. Már-már olyan, mint a lejárt élelmiszer, a divatnak is van szavatossági ideje. Az áruválaszték hatalmas, a kereskedők akciókkal, leárazással vadásznak vevőkre, szabadulnak a régitől. Kell a polcon a hely, jön az őszi kollekció. Versenyfutás ez javából az idővel. 

A forgatókönyv ezer éve kidolgozott, eladó és vevő által jól ismert. Először a legdivatosabb árukat értékelik le, majd jönnek a kevésbé trendi, klasszikus darabok. A filozófia cégenként más és más. Az egyik legnagyobb áruház, mely szinte az összes luxus márkát forgalmazza, és csak azokat teszi ki a polcaira, a klasszikus üzletmenetet viszi, 30%-kal kezd, aztán ahogy halad az idő, egyre feljebb kúszik a táblán a százalékot jelző szám és lesz olcsóbb a ruhán az ár.

Más cégek egyből nagy lángon, 60-70%-on kezdenek, addig ütik a vasat, amíg meleg, gondolva arra, hogy véges a fogyasztó pénztárcájának tartalma, limitált a bankkártyája, és abból ő akarja profitálni a legtöbbet.  

Bár a cégek eltérő leárazási taktikát folytatnak, a végén ugyanoda lyukadnak ki. Örök és visszatérő dilemma ez, nemcsak a boltosoknak, a vevőknek is. Várni, vagy rögtön az elején beszállni, vásárolni? Aki a türelemre szavaz, kockáztat, nem is keveset, a választék színben és méretben a leárazás előrehaladtával egyre hiányosabb. 

Amennyire jól hangzik, hogy beindult a leárazás, annyira kaotikus, olykor idegölő gyakorlatban a vásárlás. Még mielőtt belevágunk, érdemes alaposan átgondolnunk, mire van valójában szükségünk. Elcsábulunk-e az árak láttán, vagy tényleg csak olyat veszünk, amit hordani is fogunk. Ha az előbbinek engedünk, drága lesz az alkalmi vételünk.

Ne dőljünk be az "ab 19,95" eurós táblának és társainak. Rafináltak. Odacsábítanak, aztán kiderül, onnan kezdődnek az árak, a csinosabb darabok drágábbak. Legyünk résen, ellenőrizzük a valódi árat.   

A cipők 30-40%-os kedvezménnyel szálltak be a versenybe. Nyilván kivárnak. Egyelőre az "utolsó pár" cipők árai viszik a prímet. 

Jó tudni, hogy a boltok az áruválasztékot rendszerint péntek délelőtt töltik fel és egészítik ki, hogy mire estére, vagy a hétvégére jön a tömeg, a kínálat teljes legyen.

Ha valamibe beleszeretünk és nincs kitéve a méretünk, érdemes egy kísérletet tenni, az eladótól érdeklődni, mert gyakran megesik, hogy a raktárban épp a mi méretünk porosodik. 

És még valami! A legtöbb boltban a leértékelt árukat is visszacserélik, és hibás termék esetén reklamációt is elfogadnak. Persze mindkettőt csak számla ellenében. 

Fotó: saját 

Ha tetszett a poszt, csatlakozz a Bécsi fekete Facebook közösségéhez: itt   

Ma van július 4-e, amely a hálaadáson kívül az év másik legnagyobb amerikai ünnepe. Mivel idén nem hétköznapra esik, a munkaadók nem nyúlják le az egyébként kevés munkaszüneti nap közül az egyiket, hanem két héten belül kivehetik a dolgozók, amikor szeretnék. Sokan az ünnepet megelőző pénteket vették ki, hogy legyen egy számukra nem túlzottan gyakori hosszúhétvégéjük. Ahogy az amerikai ünnepekkor általában, most is hetekkel ezelőtt elárasztották az üzleteket a dekorációk, amivel a házakat, az ünnepi asztalt vagy az emberek magukat feldíszíthetik. Természetesen mindez az amerikai zászló színeiben. Kék, piros és csillagok minden mennyiségben. A képeket Gabriella küldte. Sajnos, mire visszament a boltba fotózni, az amerikai zászlós WC kefe elfogyott, így arról csak hírt adni tudunk, de képpel szolgálni, sajnos nem.

[...] Bővebben!

Ma délután 17 órakor (magyar idő szerint ez esti 10 óra) a santiagói Estadio Nacionalban fog sor kerülni a 2015-ös chilei Copa América sorozatának záró mérkőzésére (a tegnapi Peru - Paraguay mérkőzésen 2-0-val előbbiek szerezték meg a harmadik helyezést), amelyen a végig igen magabiztosan játszó hazai La Roja fog megmérkőzni a döntőbe Paraguay 6-1-es kisöprésével bejutó Argentínával. A szokásos esélylatolgatások helyett inkább 8 pontban megírom, hogy szerintem (mert a statisztikák nem éppen Chile mellett szólnak) miért Chile lesz a végső győztes:

1. Az első és leginkább jelentős tényező a hazai pálya, hiszen a döntőben közel 70 ezer chilei fogja teli torokból buzdítani a La Roját és a korábbi meccsek himnuszai alatt még a tévé képernyőjén is bárki átérezhette, milyen hihetetlen hangulat uralkodik ilyenkor a stadionban - eddig pedig úgy tűnt, hogy Vargasék el is bírják ezt a terhet.

2. Annak ellenére, hogy az argentinok szupersztárja, Messi a Paraguay ellen szerzett 6 gólból ötben részt vállalt mint előkészítő, az idei Copán, de alapvetően a nemzeti csapatban sem tudja azt a gólátlagot hozni, amit kupaporondon, sőt az idei torna egyes meccsein eléggé beszürkült a mezőnybe - ez pedig sorsdöntő pont lehet egy totális fanatizmussal pályára lépő Chile ellen.

3. Bár a legutóbbi négy, chilei földön megrendezett Copán Argentína nyerni tudott, a mostani chilei válogatott az egyik legerősebb az ország történetében, simán az errefelé csak Arany Generációként ismert '98-as válogatotthoz hasonlítják (abban játszott Zamorano és Salas).

4. Muszáj a szerencsét, a sorsot és a rossz sorozatok egyszeri megszakadásának tényét is szóba hoznom, hiszen Copa Américán eddig lejátszott 24 meccsükből Chile egyetlen egyet sem tudott megnyerni, úgyhogy kénytelen vagyok abba is kapaszkodni, hogy egy ennyire eltökélt és agresszív Roja végre megszakítja ezt a sorozatot.

5. A Chilét irányító edző Jorge Sampaoli karrierjének megkoronázása lehet ez a mérkőzés, hiszen ez a Chile (és Argentína is) előbb-utóbb biztosan nyerni fog valami komolyabb tornán, Sampaoli viszont egyértelműen most érhet el egész edzői pályafutásának csúcsára, tehát számára kétszeresen fontos ez az ütközet.

6. Eduardo Vargas. A Napoliban futballozó 25 éves chilei csatár a torna egyik legnagyobb felfedezettje (mondjuk nekem már régóta imponált a teljesítménye), vezeti a Copán a góllövőlistát és nagy rá az esély, hogy a mostani döntőben is győzelemre vezetheti csapatát.

7. Bárhol nézi az ember az esélylatolgatásokat, mindenhol azt látni, hogy az argentinoknak azért van komolyabb esélyük, mert a világ legjobbjai játszanak soraikban - nos, hát Chilének sem kell a szomszédba mennie sztárokért, gondoljunk csak Sanchezre, Vidalra, az eddig is hihetetlen jól irányító Valdiviára vagy Bravora.

8. Történelmileg az Estadio Nacionalhoz rengeteg chileinek még mindig rossz emlékei fűződnek, az itt megkínzott, meggyilkolt emberek emléke miatt a csapatnak kettőzött erővel kell küzdenie, hogy végre együtt, egységben örülhessen az ország valami pozitívnak is ebben a szomorú történelmi eseményeknek helyt adó építményben.

És hát ahogy ez a videó is mutatja, minden álomnak egyszer valóra kell válnia! 

Miközben csendesen elámultam azon, hogy a mai az 1400. poszt, örülök is, mert szerintem igen érdekes és változatos posztokat sikerült találni a heti ajánlóba. Így aztán állást keresünk (és ami még nagyobb dolog: találunk is) Spanyolországban, ellátogatunk a Panama-csatornához és kiderül az is, miért gyűlöletesek a medúzák (mert csípnek) és mit tehetünk ellenük.

(fotó Diana Varisova)

[...] Bővebben!