Van Magyarországon négy oroszlán, amit mindenki ismer: Marschalkó János alkotásai, a Lánchíd kőoroszlánjai. Egy legenda szerint azonban a pusztazámori, a martonvásári vagy a lovasberényi oroszlánok is felkerülhettek volna a Lánchíd hídfőjére.
A Lánchíd oroszlánjaival kapcsolatban számos legenda él. Biztosan ti is ismeritek azt a mondát, miszerint a híd avatásakor egy kisgyerek felkiáltott, hogy „az oroszlánnak nincsen nyelve!” – mire a megszégyenült szobrász beleölte magát a Dunába. (Természetesen ez nem történt meg, Marschalkó János, a megbecsült szobrászművész az oroszlánok megalkotása után még sok éven át alkotott.)
Él azonban ez másik legenda is az oroszlánokkal kapcsolatban. Nagy valószínűséggel ez is csak kitaláció, e történetnek érdekes momentuma azonban, hogy "tárgyi bizonyítékai” is vannak.
A legenda Pusztazámor földesurához, Barcza Györgyhöz kötődik. Barczának tulajdonjoga volt a sóskúti kőbányákban, amik beszállítói voltak a nagy pest-budai építkezéseknek - így a lánchídi munkálatoknak is. A történet szerint a Lánchíd építtetői pályázatot írtak ki a hídfeljárók oroszlánszobrainak megalkotására. Barcza pedig felajánlotta, hogy biztosítja a helyszínt és a követ a vetélkedő szobrászok számára.
Az 1850 körül állítólag megrendezett művészeti versenyen tucatnyi jeles szobrász vett részt. Az oroszlán-pályamunkákat persze nem a hatalmas hídfői szobor nagyságában, hanem 1:4, illetve 1:8 arányú méretben faragták ki.
A verseny végén győztest hirdettek. Mint azt ti is tudjátok, végül Marschalkó János oroszlánja lett a legjobb. Ő készíthette el szobrát a Lánchídon is látható méretben. Az ehhez felhasznált kőtömbök helye pedig még ma is ott tátong Sóskút északi végén, egy külön erre a célra kialakított vágatban:
A verseny végeztével azonban Barcza ottmaradt egy csomó „vesztes” oroszlánnal. A legenda szerint megtartotta ezek közül a két legjobban sikerült oroszlán-tanulmányt. Ezek ma is a pusztazámori kiskastély, vagy más néven Mentler-kúria lépcsőfeljáratát őrzik:
Barcza a többi oroszlánt eladta, illetve elajándékozta a környékbeli nemesuraknak. Egy ilyen oroszlánnal találkozhattok, ha ellátogattok a Martonvásárra. A Brunszvik-kastély parkját díszítő kőoroszlán talán pont azért húzza be szomorúan farkát, mert nem ő lett a győztes. Pedig bodorított szőre kétségkívül figyelemre méltó:
A lovasberényi kastély parkbejáratánál strázsáló vidám kőoroszlánok is állítólag olyan alkotások, amelyek lecsúsztak “a nagy oroszlánfaragó verseny” dobogójáról:
Írjátok meg kommentben, hogy nektek melyik tetszik a legjobban. Illetve azt is, hogy van-e kedvenc oroszlános szobrotok Magyarországon.
Forrás: Jolánkai Márton - A nagy oroszlánfaragó verseny, Köztérkép.hu
Címkép: Köztérkép, Cédrus fotója, fotók: latogatok.hu, Köztérkép.hu, Kiss Attila, kastelyok-utazas.hu, kirandulasok.com, panoramio.com,
