Általában ha Dél-Amerikáról van szó, akkor a korábban már taglalt történelmi és kulturális okok miatt Guyana országát nem szokták igazán Latin-Amerika részeként említeni és ennek megfelelően itt sem esett róla nagyon szó, amiért most mégis szóba kell hoznunk, az a Venezuela és Guyana között ismét kiélesedett területi vita vagy ahogy Nicolas Maduro venezuelai elnök fogalmazott múlt héten televíziós beszédében, az új nemzeti ügy, amely mögé az egész venezuelai társadalom felsorakozott.
Guyana Esequibáról van szó, amely kis túlzással Guyana területének kétharmadát jelenti (majdnem 160 ezer négyzetkilométer) és amelynek vitája nem meglepő módon gyarmati időkből származó örökség, hiszen eredetileg a spanyol Venezuelai Főparancsnoksághoz tartozott, de aztán később a nevét az ugyanilyen nevű folyóról kapó Essequibo holland területhez (ez egy része a ma már Suriname néven ismert egykori Holland-Guyanának) és Brit-Guyanához csatolták, majd amikor 1966-ban utóbbi Guyana néven függetlenné vált, aláírtak egy egyezményt is, a britek, az új guyanai kormány és Venezuela (ez a Genfi-egyezmény néven ismert alku), hogy az évek során a későbbiekben megoldást találnak Guyana Esequiba helyzetére, amelyre a fent taglalt történelmi okok miatt Caracas igényt tart - nem volt cél, hogy ebben a néhány mondatban teljes áttekintést adjak a guyanai eseményekről, így ha valakinek felkeltettem az érdeklődését, az nyugodtan kutakodhat az interneten.
Nem is lehet néhány mondatban összefoglalni ennek a vitának a történetét, hiszen történelmileg sosem volt igazán egységes a határ meghatározása az eredetileg spanyol és holland (a hollandok és az angolok egyezsége után angol), majd a spanyol és brit gyarmatok között, ráadásul a britek által később kijelölésre került ún. Schomburgk-vonal erősen túlzó követeléseket határozott meg és a későbbiekben a feltételes brit követeléseket jelentő területeken felfedezett aranybányák okán Venezuela és London között teljes diplomáciai összeomlás következett be, amit egy Egyesült Államok által kieszközölt 5 tagból álló bizottság döntése követett, ahol Venezuela szerint az állítólag a britek által lefizetett orosz képviselő szavazatának köszönhetően a brit követelést hagyták jóvá - amelyet Venezuela azóta sem ismer el és most ismét kinyilvánítottan harcot folytat megszerzéséért.
A guyanai függetlenség után volt fegyveres lázadás és diplomáciai egyezkedés is a felek között, de 2011-től vált igazán élessé a feszültség, amikor Guyana előbb nemzetközi felségvizeinek megváltoztatását kérte az ENSZ-től (pont a Guyana Esequiba területrészhez tartozó felségvizekét), majd 2013-ban ezeken az új, vitatott tengerrészeken adott előbb kutatási majd később fúrási engedélyt egy amerikai cégnek - ez utóbbi ahhoz vezetett, hogy Caracas haditengerészetének működési területét kiterjesztette erre a vitatott tengerrészre is. Guyana Esequiba ügye különleges helyzetet teremtett a hosszú hónapok óta egymással harcoló venezuelai kormányzat és ellenzék között, hiszen mindenki egy emberként sorakozott fel most Maduro mögött, aki számára ez a kérdéskör azért is fontos, mert decemberben jönnek a parlamenti választások és a politikus komoly támogatást remélhet egy hazafias akció meglépésével.
Most tehát elindult egy diplomáciai folyamat, amelyhez magát az ENSZ főtitkárt, Ban Ki-moont kérték fel mediátornak, de közben Caracas más lépéseket is útjára indít: a jelenleg Guyana Esequiba területén élő guyanaiak számára venezuelai személyigazolványt állítanak ki, majd komoly pénzekért kampányban próbálják hangoztatni, hogy mennyivel jobb lenne számukra, ha Guyana helyett Venezuelához tartoznának. És hogy Guyanáról is essen szó, az egyetlen angol nyelvet beszélő dél-amerikai ország mögé felsorakozott a karibi államok szövetsége, a CARICOM és David Granger elnök is hangsúlyozta, szó sem lehet a terület feladásáról és ezt majd jövő héten Brazíliában, a Mercosur tömörülés konferenciáján is el fogja mondani.
