Ugye, már azt hittétek, hogy nem jelentkezik többé a sorozat? Pedig ugyandehogy, erről szó sincs. Arról viszont igen, hogy Budapesten tényleg, igazán, komolyan
kevés vérbeli Karcsikám-hely van.
Tehát kevés az olyan étterem, ami túlélte a rendszerváltást, aztán a gasztroforradalmat, és megújulás nélkül képes úgy vonzani magához a budapesti közönség ezreit,
hogy egyébként jó.
Úgy is mondhatnám, hogy eltűnt a középosztály. Kettészakadt a mezőny, vannak a nemzetközi tapasztalatokkal felvértezett, modern konyhatechnológiát és eljárásokat használó éttermek, és vannak azok, akiknél még mindig a szalontüdő és a nyúlpaprikás az haute cuisine, amivel nincs is baj, egészen addig, amíg meg nem főzik. Mert utána az már nem annyira haute.
A Karcsikám-sorozat eddigi tagjai közül azért derekasan helytállt egy-két példány, és a most bemutatásra kerülő óbudai Kerék vendéglő is ilyen. Legalábbis nagyon szerethető.
A weboldaluk szerint az 1900-as évek elején nyitották meg, kocsmaként, már akkor is meleg konyhával. A közeli kalapgyár munkásai és a helyiek jártak ide. Végigélte az államosítást, akkoriban az erőteljesre sikeredett festés miatt csak zöld-házként hivatkoztak rá, 1988-ban pedig felújították. Azóta ilyen.
Az étterem hitvallását mindennél jobban tökrözi a két operettsláger szövege, amit az étterem vezetősége is hirdet:
